Nem mai kötet a Sosehol, ám kétség kívül Gaiman írói karrierjének egyik kiemelkedő mérföldköve. A történet főszereplője Richard Mayhew, a fiatal üzletember, aki épp a sikeres karrier és egy gyönyörű nővel esedékes házasság felé tart. Ez az idilli kép azonban egy csapásra összeomlik, amikor egy bajba jutott fiatal lány segítségére siet. A leány, Ajtó ugyanis magával viszi Richardot a mindenki által ismert Fenti Londonból a baljós és sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, helyek és emberek kifordított, abszurd világába. Útitársai sem éppen szokványosak: a nemesi származású Ajtó szülei gyilkosát keresi, de Carabas márki szokatlanabbnál szokatlanabb – és bizarrabbnál bizarrabb – szívességek behajtásával éli kétes hírű életét, míg Vadász, a lenti világ leghírhedtebb harcosa veszélyes, legendabéli szörnyekre vadászik. Együtt kelnek hát útra, hogy segítsék Ajtót küldetésében, miközben két különös alak – mister Croup és mister Vandemar – személyében minden sarkon a halál les rájuk. Nem is beszélve egy angyalról, aki a lenti világban élve tengeti mindennapait. Richardnak nem csupán az útjukba kerülő akadályokon kell átverekednie magát, de saját józan eszével is küzd, s kétségbeesetten keresi a lehetőséget, ami visszajuttatja jól megszokott életébe. Hiszen egyszerre csak egy világban élhet, s jelenleg Lenti London az otthona…
Gaiman ötlete, ahogy kifordította a sarkaiból az egész világot egyszerűen zseniális. A kötet egyik különlegessége, hogy a londoni metróállomások „életre kelnek”: a Blackfriarsnál például fekete csuhások élnek, míg a Shepard”s Bush állomásnál pásztorokkal találkozhat az arra járó. Gaiman egy olyan világot tár elénk, ahová a valós élet minden mocska, minden sötétsége és árnya begyűrűzött és tanyát ütött. Főszereplőnk, Richard egy tipikus, talán inkább klasszikus hős figura: önbizalom és a saját értékeinek ismerete nélkül átcsöppen egy új világba, ahol eleinte esetlenül próbál helytállni, majd egyre jobban összeszedi magát, rátalál valós énjére, s olyan ember válik belőle, aki nem csupán a saját életét, hanem a társaiét is megmenti, kulcsszerepet vállalva ezzel küldetésükben. A történet hangulata ennek megfelelően folyamatosan változik: a komikumból megfelelő átvezetéssel, de néha hirtelen fordulunk a drámába, s ugyanez megtörténik fordítva is. Néhol a szarkazmus, máshol a fekete humor vagy az abszurd, mégis szórakoztató elemek határozzák meg az egyes jeleneteket, párbeszédeket – persze ez nem jelenti azt, hogy az író mindent „elpoénkodott”. Az író remekül lavíroz a komolyság és a komolytalanság határán, ugyanúgy találkozhatunk szórakoztató párbeszédekkel, mint mélytartalmú, lélektani bekezdésekkel.
A Sosehol egy igazi Gaiman kötet, ami szórakoztató és egyben elgondolkodtató. Minél több könyvet olvasók a nevezett úriembertől, annál biztosabb vagyok benne, hogy a fantázia TÉNYLEG nem ismer határokat.
A kötetért köszönet az Agave Könyveknek!