Egy kicsit kétkedtem, amikor a kezembe vettem a Törékeny holmikat, hiszen egy novellás kötet mindig magában rejti azt a veszélyt, hogy az egyes művek közötti hangulatingadozás miatt élvezhetetlenné válik. Ám az első néhány mű után ilyesmit még csak nem is éreztem, hiszen több Locus- és Hugo-díjas mű is szerepel a gyűjteményben, mint például a Smaragzöld tanulmány vagy az Október a székben. Viszont körülbelül a tizennegyedik rész magasságában megtörik az összhang és olyan művek következnek, amelyek már kevésbé élvezhetőek, mint példának okáért a Szerinted milyen érzés? című novella. Persze ez nem azt jelenti, hogy a közel harminc mű második fele unalmas, gyenge és igénytelen. Épp ellenkezőleg. Mindegyik képes megállni a saját lábán, s külön-külön kifejezetten élvezhetőek is, de így csokorba szedve nem alkotnak ütőképes egészet. Az egyes művek szerkezetére nem térnék ki, hiszen naphosszat elemezhetnénk ezt a számos irományt. A kedvenceim a versek lettek, holott azokból kevesebbel találkozhatunk. A favorit számomra Az én életem, amelyben igazán megmutatkozik az író humora. Na igen, az angol humor. Sokak számára érthetetlenek és zavarosak a nyugatiak poénjai, de az biztos, hogy Gaiman kifinomult érzékkel szövi ezeket bele mind a novelláiba, mind a verseibe. Összefoglalva a Törékeny holmikat egy kifejezetten élvezhető, ám kissé szétszórt és ingadozó gyűjtemény, ami ettől függetlenül remek szórakozást nyújthat az embernek.
Egy remek novellás kötet, aminek tartalmában erős kezdés után enyhe visszaesés érezhető.
Értékelés:
8/10
A kötetért köszönet az Agave Könyveknek!