A Légy átkozott íróját, Palatinus Lilit leginkább A holló évszázada című antológiából ismerheti az olvasóközönség, mely gyűjtemény a Historium Kiadó egyik felhívásaként kelt életre. Ezzel a novelláskötettel indult jelen kötet szerzője az írói pályán, s a Légy átkozott az első, önálló könyve. A történet a Római Birodalomban, azon belül is Pannóniában játszódik. A városban pezseg az élet: a férfiak hadakoznak, a nők pletykálnak és ármánykodnak – s éppen ez vezeti el az ifjú Aelia Sabinát, a kezdő, ám tehetséges énekesnőt végzetéhez. A leány ugyanis kezdetektől fogva szúrja a szemét a város három fúriájának, a mindenbe beleszóló és végtelenül rosszakaratú asszonyoknak: Serpentiának, Fallaciának és Pestilenciának. Ám a végzet nem csupán az ifjú Sabinán keresztül ér el Pannóniába. Történetünk másik, s talán legfőbb karaktere a torz testű, ám rettegett egyiptomi mágus, Devotus, akinek elméjét gyakran látogatják kisebb-nagyobb hatalmú démonok. A városlakók közül sokan visszatérő látogatók – pontosabban ügyfelek – a varázslónál, hiszen előszeretettel veszik igénybe szolgáltatásait átkok, bűbájok és egyéb természetfeletti feladatok formájában. Miután a három fúriának – legfőképp Serpentiának – sikerül a porig aláznia Sabinát, a leány Devotushoz fordul, hogy bosszút álljon. Ám ekkor még senki sem sejti, milyen pusztító lesz az ügy végkimenetele.
Nagy fába vágta a fejszéjét Palatinus Lili ezzel a kötettel, hiszen kezdő íróként nem kis kihívást jelent egy történelmi regény fantasy elemekkel történő „kiszínesítése”, főleg úgy, hogy az végül valóban élvezhető is legyen. A Légy átkozott egy jól megírt regény, de néhol köhécsel a debütáló könyveknél előforduló betegségek miatt. Az egyik ilyen az, hogy az írónő a könyv első harmadát túl egyszerűre, túl hétköznapira vette. Szűkölködünk azokban az írói kifejező elemekben, amelyek például a környezetábrázolást hivatottak élénkíteni. A sztori néhol kicsit szalad. A Légy átkozott százhetven oldal terjedelmű, de véleményem szerint lehetett volna még nyújtani kicsit például a végkifejleten. A történet ettől függetlenül teljesen rendben van, az említett kapkodásokat leszámítva nem panaszkodhatunk. A karakterek közül – némileg ellentmondásosan – a fősumák, Serpentia tetszett a leginkább. Annyira élethűen sikerült megalkotnia az írónőnek ezt a pletykás, sötét lelkű perszónát, hogy az olvasó szinte azonnal meggyűlöli. Sabinát néhol inkább idegesítőnek találtam, Devotusszal kapcsolatban pedig vegyesek az érzéseim. Először kemény, magának való mágusként találkozunk vele, nem is olyan sokkal később pedig úgy áradozik Sabináról a lány egy titkon meglesett koncertje után, mint egy serdülő kölyök. Az írónő valószínűleg a varázsló lelkét szerette volna jobban bemutatni nekünk, ami a végén egyértelművé is válik, de az átmenet lehetett volna kicsit finomabb. Az egyes szereplőkkel kapcsolatos visszautalásokat, visszaemlékezéseket remekül illesztette be Palatinus kisasszony, élvezetesek és nem lógnak a ki a történetből, így a regény végig megőrzi a hangulatát. Egy szó, mint száz: a Légy átkozott egy nagyon jó bemutatkozó kötet, az apró hibák pedig gyakorlat és tapasztalat segítségével könnyedén javíthatóak és kiküszöbölhetőek.
Amennyiben a kötet felkeltette az érdeklődéseteket, úgy ingyen letölthetitek a kiadó honlapjáról ezen a linken.