Nem mondom, hogy a Vörös lázadás rossz könyv. Ellenben az egekig magasztaló véleményeket is hatalmas túlzásnak tartom. Hogy miért írom ezt? Nos, kifejtem rögvest, de először lássuk miről is szól a regény.
Főhősünk Darrow, aki egy furcsa kasztrendszer alapú társadalom legalacsonyabb kasztjához tartozik. A színekről elnevezett rendszer legtetején az Aranyak, a legalján a Vörösök állnak. A Vörösök éjt nappallá téve dolgoznak a Mars belsejében, fúrnak, ásnak annak érdekében, hogy egy nap lakhatóvá váljon a bolygó felszíne. Darrow is keményen dolgozik azért, hogy gyerekeinek egy nap jobb élete legyen, mint neki. A Vörösök nem jutnak ki a felszínre, nem juthatnak ki oda. Hősünk azonban egy nap kijut és megtudja a szörnyű igazságot. A Mars felszíne alkalmas az emberi életre.
Darrow igazságot akar szerezni. Ez a szörnyű titok, valamint szerelmének meggyilkolása épp elég ahhoz, hogy csatlakozzon a föld alatti ellenálláshoz, és segítsen megdönteni az Aranyak zsarnokságát. Az egyetlen gond az, hogy bosszúja közben olyanná válik, mint gyűlölt ellenségei.
A Vörös lázadás egy keverék. No, nem feltétlenül kell ezt rossz értelemben érteni. Van itt kérem sci-fi, disztópia, bosszúszomjas főhős. Szóval minden, ami manapság egy nagy sikerű könyvhöz. A lényeg, hogy ez a könyv mindhárom felsorolt dolog egyben, és egyúttal mégsem. Mindenből van benne egy kicsi, de mielőtt tényleg elhinné az ember, hogy például sci-fit olvas, azonnal átvált disztópiába és fordítva. Véleményem szerint az írónak el kellett volna döntenie azt, hogy mit is akar tulajdonképpen írni. Mert ebből a szempontból engem nem sikerült meggyőzni.
Viszont azt el kell ismernem, hogy a történet szórakoztató és kellőképpen pörgős. A könyv olvasmányos, gyakorlatilag olvastatja magát, ami nagyon fontos. Ha csak egy kicsit is szárazabb a stílus, akkor nem is arathatott volna ekkora sikert.
Mindenképpen meg kell említenem a pozitívumok között a színekről elnevezett kasztrendszert. Egész részletesen ki lett dolgozva, talán túlságosan is. Ugyanis a négyszáz oldalas regény, majdnem száz oldalon keresztül foglalkozik vele.
Talán negatív hangvételűnek tűnik az írásom, ennek ellenére ajánlom szívből mindenkinek legalább egyszeri olvasásra a könyvet. Mert ha maradandó élményt nem is fog okozni, egyszeri szórakozásnak tökéletes lesz. Mert annyi bizonyos, hogy a felsorolt „érdekességek” ellenére egy rendkívül szórakoztató könyvről van szó.
A kötetért köszönet az Agave könyveknek!