Korábban már említettem, hogy a magyar irodalmi világ bővelkedik tehetséges művészekben. Pontosan Tóth Krisztina Akvárium című regényének értékelésénél írtam ezt. Most egy újabb tehetséghez érkeztünk: az alig huszonöt éves Potozky László legújabb novelláskötetet került a kezembe. Az ifjú írónak nem ez az első összeállítása, közel két évvel ezelőtt jelent meg Áradás című novelláskötete, amely akkor rögvest kivívta a kritikusok elismerését.
A Nappá lett lámpafény egy elégé vegyes összeállítású gyűjtemény: olvashatunk többek között személyesebb hangvételű, drámaibb vagy éppen már-már a fantasy felé közelítő novellákat. Az egész kötetet különleges légkör övei. Érezni rajta az író fiatalos lendületét, ugyanakkor mégis valami érett, sajátos erő jellemzi a műveket. Fiatal íróknál előforduló probléma, hogy megpróbálják másolni a példaképeiket, az adott műfaj nagyjaihoz hasonlót szeretnének alkotni. Potozkyra többek között Tar Sándor, Ernest Hemingway és Mario Vargas Llosa voltak nagy hatással, ám képes volt elhatárolódni tőlük, s megalkotni a saját stílusát. Ennek köszönhető, hogy a Nappá lett lámpafény egy magával ragadó, néhol sodró lendületű, néhol kissé pihentető novelláskötet, ami könnyen lehet, hogy egy jövendőbeli sikeres író pályafutásának egyik alapköve lesz.
A kötetért köszönet az Magvető Kiadónak!