És tényleg. Az elmúlt időszakban volt szerencsém néhány történelmi regényhez, néhány krimihez és néhány történelmi krimihez. S. J. Parris, avagy valódi nevén Stephanie Merritt megalkotta egy olyan sorozat bevezető kötetét, amely biztosan nyomot hagy minden olvasójában.
A 16. században járunk ugyanis, az Erzsébet királynő uralma alatt álló Angliában. Az angol egyház feltörőben, s a katolikusok nem számítottak díszvendégnek az országban. Főszereplőnk Giordano Bruno, akinek neve sokak számára ismerős lehet. A katolikus egyház kitagadta sajátos világnézete miatt, s most Európát járja, terjesztve saját elméleteit. A sors Angliába veti, ahol közvetett parancsot kap az uralkodótól: szegődjön kémnek, s az idegesítő Albert Laski palotagróf, lengyel herceg kíséretével utazzon Oxforba, az egyetemvárosba, s derítsen fényt a katolikusok mesterkedéseire. Kapóra is jön neki a küldetés, mert kutatásai egy elveszettnek hitt, s egyben tiltott könyv után részben a híres városba vezetnek, s egyébként is tart itt egy előadást és vitát a kopernikuszi világnézetről. Bruno eleget tesz a "finom kérésnek", s nekilát feladatának, ami korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik: Oxfordban ténylegesen senki sem az, akinek vallja magát, hisz a látszólag hithű professzorok és diákok majd mindegyikének van rejtegetnivalója.
Egyre jobban kezdem megszeretni a történelmi regényeket, amihez most az Eretnek is nagyban hozzájárult. Kezdenék a negatívumokkal, mert azokból van kevesebb, pontosabban engem egyetlen dolog zavart, de az kifejezetten: az átvezető részek kicsit hosszadalmasak. Gondolok itt konkrétan arra, amikor Bruno egyik helyről a másikra baktat. A környezetábrázolást véleményem szerint kissé elnyújtotta az írónő, ami kifejezetten zavaró tud lenni, főképp akkor, amikor épp egy pörgős jeleneten vagyunk túl. Persze efféle lassításokra szükség van ahhoz, hogy az olvasónak legyen ideje végiggondolni a történteket, de néhol Parris-nek nem sikerült eltalálnia a megfelelő arányokat, a satufék pedig néha a kényelmetlenség érzetét kelti az emberben. No de nem kell megijedni, hiszen a kötet így is bővelkedik akcióban és fordulatokban, Parris-nek sikerült egy olyan krimi hőst faragnia Giordano Bruno-ból, aki valódi ikonná nőheti ki magát a műfaj berkeiben. Remekül kidolgozott, szinte páratlan hangulatú környezet és hiteles karakterek népesítik be a regényt, amitől az élményfaktor csak még magasabbra nő. A cselekmény, a történet, s a sokszor hihetetlen fordulatok olyannyira magukkal ragadják az embert, hogy észre sem veszi, s már vége is a regénynek, aztán marad a hiányérzet és az észrevétlenül elültetett gondolat: jöjjön a többi!
Értéklés:
9/10
A kötetért köszönet az Agave Könyveknek!