Salla Simukka trilógiájának második részében visszatér a Vérvörös című regényből megismert Lumikki – vagyis Hófehérke. Ez a könyv azonban az első rész ismerete nélkül, önállóan is megállja a helyét. Nem kapcsolódik szorosan az első részhez, és kapunk annyi visszautalást, amire feltétlenül szükségünk van.
A Hófehérben Lumikki Prágába tett utazásáról olvashatunk, amely a felhőtlennek ígérkező nyaralás hirtelen élet-halál harccá változik a lány számára. Vannak itt mélyen gyökerező családi titkok, egy vallási szekta vészjósló tevékenysége és az igazság utáni kutatás kacskaringós, sokszor zsákutcába futó folyamata. Lumikki, bár minden tekintetben egy átlagos és rendkívül csendes, magának való lánynak tűnik, talpraesettségével valódi hősnővé válik. Nincsenek túlzásba vitt akciójelenetek, sem pedig túlbonyolított történetvezetés – az írónő éppen annyi információval és kalanddal szolgál nekünk, amely elég egy élvezetes, kikapcsolódást ígérő olvasáshoz.
Ez a regény egy krimi – ne tévesszen meg senkit a hófehérkés vonulat. A mesés elemek csak érintőlegesen kapnak helyet a történetben, és nem fordítják át azt egy fantasy-be, de mindenképpen meghatározó a jelenléte. Ad a történetnek egy olyan hangulatot, amely könnyen beazonosíthatóvá és megkülönböztethetővé teszi.
Talán egyetlen zavaró tényezőt tudnék csak megemlíteni: Lumikki kissé hosszúra nyúlt ábrándjait szerelméről, Szikráról. Ezek az oldalak kissé megrekesztik a cselekményt, és el tudtam volna képzelni, hogy kissé kevésbé vannak jelen ezek a visszaemlékezések. Azonban el kell ismernem, hogy kihagyni semmiképp nem kellett volna a regényből, mert nagyban segít nekünk megérteni a főszereplő jellemét, és ennek köszönhetően könnyebben tudunk azonosulni vele. Hitelesebb és szerethetőbb lesz ettől Lumikki karaktere – egyszerűen csak kicsit kevesebbet is elég lett volna ezekből a részekből. Hálistennek azonban az írónő még így sem követte el azt a hibát, hogy túl nagy hangsúlyt fektetett volna a szerelmi szálra, hiszen ezek csupán visszaemlékezések. Ennél több romantika már valóban a történet rovására ment volna, de ezzel még azért bőven sikerült a műfaj keretein belül maradni.
Összességében egy nagyon olvasmányos könyvről beszélünk, amely magában foglalja a skandináv krimik és az ifjúsági regények több jellemzőjét. A főszereplő személye miatt inkább lányoknak ajánlanám a Hófehért – méghozzá olyanoknak, akik a tömeggyártott YA-könyvek mellett egy kis különlegességre vágynak.
A könyvért köszönet az Athenaeum Kiadónak!