Gyerekkorom egyik kedvenc meséje a Piroska és a farkas. Minden egyes alkalommal, amikor elolvastam magával ragadott a történet, s ki ne tudná miről van szó, mikor elhangzik a legendás kérdés: „Nagymama, miért olyan nagy a szád?” Nos 2009-ben megszületett egy forgatókönyv, melyben Leonardo DiCaprio ötlete alapján a Piroska és a farkas sötétebb verzióját tartalmazta. Ebből a forgatókönyvből írta meg Sarah Blakley-Cartwright e művet, amit lelkesen vettem kézbe, s amelyről azt gondoltam, hogy az eredetihez hasonlóan nagy kedvencem lesz. Nos, tévedtem…
A történet egy Daggorhorn nevű kisvárosban játszódik, melyet évtizedek óta tizedel egy farkas, ám született egy „alku”: minden holdtölte alkalmával feláldoznak egy kivételesen jól táplált állatot a fenevadnak, mely így nem fogyasztja el az embereket. A dolgok viszonylag jól is mennek, míg egy éjszaka fel nem kel a vérvörös Hold, ami egyébként tizenhárom évente bukkan elő. Ekkor a vérfarkas nem pusztán öl, ugyanis ilyenkor, csakis ilyenkor a harapása átváltoztat egy másik embert pusztító bestiává. A falusiak erről persze mit sem tudnak, így mikor a vérvörös Hold első éjszakáján, az aratóünnep napján a lény megöli egy leányt, először csak az „alku” felrúgása miatt esnek félelembe. A férfiak útra kelnek, hogy levadásszák a vadat, s hitük szerint sikerrel is járnak, ám ekkor érkezik a faluba Solomon atya, a híres vérfarkas vadász, aki felvilágosítja a lakosokat: az általuk elkapott állat egy egyszerű szürkefarkas. Természetesen nem hisznek neki, így éjszaka hatalmas ünnepséget rendeznek a bestia pusztulásának örömére, ám az újra lecsap és sorban fröcsög a vér, hullanak az áldozatok. Mielőtt felvetődne a kérdés, hogy „na de hol van Piroska?”, máris bemutatom: a jelen történetben az ő szerepét egy Valerie nevű leányzó tölti be, aki egyébként egy szerelmi háromszögbe is belecsöppen. Na de, az ünnepség éjszakáján a farkas beszélgetésbe elegyed Valerie-vel, s közli vele: ha csatlakozik hozzá, s hagyja, hogy átváltoztassa, akkor békén hagyja a falut, ellenkező esetben lemészárol mindenkit. Persze a fenevad hangját csak a leányzó hallja, így elindul majd a nagy boszorkányüldözés és fel akarják áldozni a dögnek, hogy…De elég a spoilerekből, térjünk át a mű elemzésére.
Nem is tudom, hogy hol kezdjek neki, talán induljunk kivételesen a pozitívumoktól, mert az sajnos nem sok van neki. Az új feldolgozás ötlete valóban nem rossz, alapjaiban véve tényleg sok dolgot ki lehetett volna hozni belőle. A főszereplő, Valerie sok lelki viszontagságon megy át, amit remekül le is festett az írónő, ám ez egyben negatívum is, mert néhány nap alatt olyan drasztikusnak beállított változások mennek szegényen végbe, hogy az már szappanoperába illő. A farkassal történő elbeszélgetések után pedig nagyon gyanakszik a lányka mindenkire (mert persze emberi formában a lény köztük él), no de az már túlzás, hogy egy beszélgetéskor a nagymama „visszagyanakszik”. Legalábbis a leírt jelenet teljesen ezt sugallja, persze ha átgondolja az ember rájön, hogy itt mi is akart történni. Sok a felesleges kör a cselekményben, néhol pedig történnek összefüggéstelen és nehezen értelmezhető dolgot, amik között hirtelen nem találni az egyébként szükséges átmenetet. Azt kell, hogy mondjam, a könyv unalmasabb része, az eleje jobb volt, mint az a szakasz, ahonnan izgalmassá válnak a dolgok.
Egy alapvetően jó ötlet gyenge feldolgozása, egyszeri fogyasztásra kárhoztatva.
Értékelés
6/10
A lány és a farkas című könyvet előrendelhetitek a Libri Könyváruház honlapján ezen a linken, nekik külön köszönet a kötetért!