Katniss egy igazi, örök túlélő. Kétszer is élve került az Éhezők viadalának arénájából, de a lány egyáltalán nem repes a boldogságtól. A lázadást szervező, eltitkolt Tizenharmadik Körzetbe vitték, ahol a vezető, Coin elnök Katniss-t akarja politikai törekvési arcává tenni. A Kapitólium és a körzetek háborúban állnak, a lánynak pedig propagandafilmekben kell harcra buzdítania a lázadókat. Katniss-nak egyáltalán nincs ínyére, hogy a harc helyett a politikát kell ismét kiszolgálnia – még akkor is, ha most ezt a másik oldalon kell megtennie. Ráadásul Peeta a Kapitólum foglya, ahol ki tudja, milyen kínzásoknak vetik alá, a Gale-el való kapcsolata pedig egyre feszültebbé válik.
Az emberek szörnyű, vérszomjas lények, akik időről időre megpróbálják kipusztítani saját fajtájukat – ezt Katniss az első sorból nézi végig. Egyre jobban viszolyog a hatalmi harcoktól és az emberi fajtól, miközben az arénák és a csaták rémképei kísértik. Semmi sem fekete és fehér, nincs jó és rossz oldal – a körzetek és a Kapitólium oldalán egyaránt vannak gyerekek, nők, fiatalok és ártatlanok, akik csak rossz időben vannak rossz helyen. Katniss-t pedig egyre több veszteség éri, és lassan csak egyetlen célja marad: a bosszú.
Suzanne Collins antiutópiája rengeteg meglepetést és megpróbáltatást tartogat szereplőinek, akik között a legszélsőségesebb személyiségeket is megtalálhatjuk. Szerethetőek, szánhatóak és gyűlölhetőek – és ez sokszor akár egyszerre egy karakterre is elmondható. A Kapitólum luxustól és torz divatőrülettől hemzsegő városa, a lebombázott körzetek nyomora és veszteségei, valamint a Tizenharmadik Körzet furcsán szabályos világa mind-mind éles ellentétben áll egymással. Ezek az ellentétek pedig pedig olyan konfliktusokat szülnek, amelyekben összekeveredik a szabadságvágy a hataloméhséggel, a jó akarat a hátsó szándékkal, a béke utáni áhítat pedig a vérszomjjal. Az harcoló felek soha nem gondolt szörnyűségeket képesek tenni egymással, ilyen körülmények között pedig szinte lehetetlen feladat megőrizni az emberséget.
Semmi nem az, aminek látszik. Barátból ellenség, ellenségből pedig könnyen szövetséges válhat. Ez a kegyetlen, vértől mocskos világ pedig annyira magával ragadja az olvasót, hogy kénytelen feltenni magának a kérdést: vajon ez tényleg csak egy fikció? Ha körbenézünk a világban, talán nem ugyanezt látjuk? Az emberek harcolnak és háborúznak, pénzért és szabadságért. Az erősek technikai fölényükkel könnyen sárba tiporják a gyengéket, a politikai erők pedig szerte a Földön ügyesen irányítják az embereket a média és a hatalmi szervek segítségével. Talán még nem tartunk ott, ahol a Kapitólium és a körzetek, de ha belegondol az ember, könnyen egy nem olyan távoli jövő lehetséges rémképét fedezheti fel benne.
Az előző részek rajongói nem fognak csalódni a trilógia bejező részében. Csak olyan olvasóknak ajánlom, akik ismerik az előzményeket is, mert különben nem ad teljes olvasmányélményt.
10/10
Az előző két részről itt olvashattok kritikát: