A reformkori Magyarországon járunk, azon belül is Ung vármegyében. Különös esethez riasztják az orvosi körökben elismert Szeghalmi Lőrincz doktort. Egy asszony eleven békákat szül. Mivel nem hisz a szóbeszédnek, felkerekedik, hogy saját maga is szemtanúja legyen az eseményeknek. Az asszony, egy vargamester 23 éves felesége gyerekük megszületése után került különös állapotba. A hasa feldagadt, mintha most is várandós lenne, pedig a szülés óta mindössze másfél hónap telt el. Több neves orvos is megvizsgálta már, egyikőjük sem tudta kideríteni, hogy mi lehet az okozója a különös dolgoknak. A parasztok ismernek egy Bakos nevű embert, aki különféle módokon segíti a titokzatos rontásokkal „megáldott” embereket. A varga feleségének is adott valami csodaszert, amitől szülési fájdalmak jelentkeztek nála, majd Szeghalmi doktor szeme láttára is megszült egyet a méhében lévő eleven békák közül. Hősünk nem érti a dolgot, ezért Bakossal, a javassal karöltve igyekszik kideríteni, hogy mi okozhatta az asszony különös nyavalyáját. Az ügy azonban sokkal összetettebb, mint azt elsőre gondolná az ember. Nyomozásuk során további titokzatos és rémisztő események részeseivé válnak, amiket a természetfeletti erők nagyban befolyásolnak. Míg céljukat elérik démonok, kísértetek, emberi alakba bújt pokoli teremtmények, boszorkányok és rémisztőbbnél rémisztőbb alakok keresztezik útjaikat.
Talán most tudtam először ismertetőt vagy kritikát írni úgy, hogy nem árultam el fontosabb részleteket a történetből.
A könyv címe és annak szövege is félrevezető. Szerzőként Szeghalmi Lőrincz van feltüntetve, aki egyben a főszereplő is, de valójában a regény Alt Krisztiánnak köszönhető. A szöveg már csak azért is becsapós, hiszen nem a jelenkor megszokott nyelvén íródott, hanem a reformkorban használton. Számos olyan szó és kifejezés található a szövegben, amit manapság egyáltalán nem használnak a köznyelvben. Az első néhány oldalon szokni kell a nyelvezetet, de amint hozzáedződünk, nem tudjuk majd letenni, míg végig nem olvastuk a kötetet.
És ebben rejlik a mű legfőbb erőssége. Az alapötlet is egészen egyedi, hiszen nem valószínű, hogy bárkinek eszébe jutott már ötvözni a történelmi Magyarországot, a falusi babonákat, a misztikumot és a krimit. De emellé még megfejelni az egészet a reformkori nyelvvel, egyszerűen zseniális húzás volt. Így egyben olyan hangulatot teremtett Alt Krisztián, hogy az a történet minden hibája ellenére, letehetetlenné teszi a regényt.
Hibák azonban akadnak az alkotásban. Az egész kötet nem fejezetekből, hanem levelekből tevődik össze. De ezt igazából észre sem venné az ember, ha nem lennének ott a megszólítások és a szignók a levelek elején és végén. Továbbá itt a levelek tele vannak párbeszédekkel, ami a hagyományos levélre nem jellemző. Véleményem szerint célszerűbb lett volna, hagyományos fejezetekre osztani a művet.
A szereplőkről sok mindent nem lehet elmondani. Szeghalmi doktor tipikus főhős. Kiváló orvos, aki a racionális gondolkodás híve, nem osztja azt a nézetet, hogy létezne bármiféle árnyékvilág. Annyi érdekesség azonban van a karakterében, hogy maga is rendelkezik valamiféle adottsággal, amit igyekezett elnyomni. Bakos figurájából sokkal többet ki lehetett volna hozni, de így sincs oka panaszra. Jól kiegészítik egymást Lőrincz doktorral, de elég kevés teret kap.
A legnagyobb hibák azonban a történetben vannak. A főszál egész jól ki lett dolgozva, a kezdetekben egyszerűen magával rántja az olvasót. De azután a történet nem úgy halad, ahogy kellene. A nyomozás gyakran olyan mellékszálakra terelődik, amelyeknek semmi köze nincs a fő eseményhez. Sőt, néhány szál elvarratlanul marad a könyv végére is.
Azonban a hibák ellenére is egy olyan alkotásról van szó, amelyik egyedüli hazánk irodalmában. Izgalmas, néhol rémiszt, de a figyelmet végig a lapokra szegezi. Erősen ajánlom mindenkinek!
8/10
A könyvért hálás köszönet a Líra könyveknek!