Nem tudom, mennyi szabadideje lehet Tahereh Mafi-nak, de azt hiszem, mindenképpen jövedelmező vállalkozás lenne számára, ha rendszeresen tartana „Hogyan írjunk igényes YA-könyvet” szemináriumokat!
Bár, hozzá kell tennem, nem kifejezetten rajongok ezért a nyugati országról ránk ragadt „YA” kifejezésért – elvégre nem tartom túlságosan pontos műfaj meghatározásnak, hogy az adott könyvet „fiatal felnőtteknek” (young adult) szánják. A „fiatal felnőttnek” jobb esetben saját személyisége és ízlése van, amely nem biztos, hogy 100%-as lefedi minden vele egyidős embertársáért is. Tehát, én kitörnék ebből a besorolásból, és a Ne érints című könyvet inkább egy romantikus disztópiás regényként jellemezném.
Annak viszont szinte tökéletes!
Főszereplőnk, Juliette magányosan élte le élete eddigi tizenhét évét, köszönhetően különleges képességének: érintésével fájdalmat, sőt halált okoz akaratán kívül - ereje leginkább az X-men-ből megismert Vadócéhoz hasonló. Juliette egész gyermekkorában soha nem hallott egy jó szót, mindenki kerülte, majd egy tragédia következében elmegyógyintézetbe zárták. Mindez egy olyan világban történik, ahol a tönkretett Föld forrásai kiapadóban vannak, az uralmat pedig a Regeneráció elnevezésű, diktatórikus szervezet ragadta magához – ők pedig a lány képességeit szeretnék a saját hasznukra fordítani, akár akarja ő ezt, akár nem.
Nem is annyira a történet ragadott magával, hanem az írónő lenyűgöző stílusa. Különös kettőségének egyszerre választékos és túlzásokkal teli, zaklatott és kifinomult, sodró lendületű és lassú – de mindenekelőtt összetéveszthetetlen. Juliette magányát és szeretetéhségét hihetetlen érzékletességgel ábrázolja. Talán nem könnyű mindenki számára befogadni Tahereh Mafi fogalmazásmódját és leírásait – ezt el kell ismernem – de aki engedi, hogy magával ragadják a mondatok, valószínűleg nem fog csalódni. Bár maga a sztori viszonylag könnyen beleolvadhat a manapság népszerű disztópiás regények közé (hiszen megvannak már itt a jól bevált sémák: pusztuló bolygó, diktatúra, lázadók, szerelmi szálak stb.), mégsem tartanám felejthető alkotásnak. Ez pedig minden kétséget kizáróan nem annak köszönhető, amiről szól, hanem AHOGYAN elmeséli a történetet. Tahereh Mafi pedig nagyon ért hozzá, hogyan meséljen, engem pedig teljesen megvett a stílusával.
A Ne érints egyébként egy sorozat első része: a tengerentúlon már trilógiává bővült, és két kiegészítő kisregény is megjelent hozzá. Ezek után pedig csak egyetlen kérdésem van: mikor olvashatom végre a folytatást?!