Sir Pratchett megalkotott valamit, ami világszerte óriási sikert aratott és arat mind a mai napig. Az általa teremtett Korongvilág nevű hely hemzseg a varázslóktól, trolloktól, emberektől, vámpíroktól és minden olyan lénytől, aminek valami köze is lehet a fantasy témájú történetekhez. Igen érdekes hely ez a Korong. Az egész világ egy, a világűrben úszó óriásteknős páncélján elhelyezkedő négy darab elefánt hátán található. Nem egy szokványos bolygó formájú közeg annyi szent. De Pratchett úr írásait sem lehet annak nevezni, hiszen könyvei számos stílusjegyet magukon viselnek kezdve a paródiáktól, át fantasykig, egészen a krimikbe illő fordulatokig.
A címben szereplő kötet is egy azok közül a történetek közül, melyek a Korongvilágon játszódnak. Az események színhelye, a Korong legnagyobb városa, Ankh-Morpork. Főszereplő városőreink igen vegyes kavalkádot alkotnak, hisz van köztük troll, törpe, farkasember no és persze ember is. A városőrség derék parancsnoka Vinkó Szilárd nagyságos úr, aki nyomozni kezd több ügyben. Valaki meggyilkolt egy öreg papot, holtan találták a hadászati célokra felhasználható péksütemények szakértőjét, és ha ez nem lenne elég, valaki megmérgezte a patríciust is. A nyomozásban nagy segítséget nyújt Karott kapitány (akit törpék neveltek), Angua őrmester (aki prelunáris feszültséggel küzd), Törmelék városőr ( ő troll és nagy szakértője a vallatásnak, igaz csak három mondattal operál), valamint Göcsört Görcsi káplár és Bendő káplár. Egyre furcsább események történnek, de a mi derék városőreink végül a helyzet magaslatára állnak (kivéve Szendi káplárt, mert ő törpe).
Pratchett erőssége a humor. Abból pedig akad a könyvben nem is kevés. Egy remekül összerakott világ a Korong, de érezni rajta, hogy paródia jelleggel bír. Hogy kiket parodizál? Nos, a legnagyobbakat. Tolkient, Martint és társaikat. Persze nem sértő vagy rosszindulatú ez a kifigurázás, inkább afféle humorosra torzítása a nagy elődök főbb műveinek.
A könyv másik erőssége a karakterek. Minden szereplő ki van dolgozva. Még a mellékszereplők is alapos jellemrajzzal bírnak. Olyanok ők, mintha a mindennapi életünkből lennének merítve, megbolondítva egy kis Pratchett-féle humorral.
Igazából a könyvben semmilyen hibát, vagy logikai buktatót nem lehet felfedezni. Ritkán írok ilyet, de az egész úgy tökéletes, ahogy van.
Ezen oknál fogva az értékelésem a következő:
10/10
A könyv eredetije 1996-ban jelent meg Feet of Clay címen. Magyar nyelvre Járdán Csaba fordította (megjegyezném, hogy kiváló munkát végzett vele) és 2010-ben adták ki. Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését IDE kattintva meg tudja rendelni. A kötetért hálás köszönet a Librinek!