Terry Pratchett művei már egyáltalán nem számítanak fiatal vendégnek oldalunk hasábjain. Most az Érdekes idők című Korongvilág-regényt mutatjuk be nektek, ami 1994-ben íródott, ám hozzánk tavaly érkezett meg. Időrendileg a sorozat tizenhetedik része, s közvetlenül a Gördülő kövek után jelent meg, melyről ezen a linken kaphattok több információt. No de, lássuk is a történetet!
Maga a történet az isteneknél kezdődik, ugyanis Sors és a Hölgy (akiről csupán annyit lehet tudni, hogy akik belévetették a bizalmukat, azok csak nagyon ritkán élték túl a nehézségeket) játékba kezdenek, melynek helyszíne a Korongvilág, azon belül is az Ellensúly kontinens és az Agáti Birodalom. Ankh-Morpork levelet kap az agátiaktól, melyben azt kérik, küldjék el hozzájuk a „Nagy Varászlót” (nem elgépelés, tényleg „sz”). Történt ugyanis, hogy az említett császárságban egy lázító röpirat, - ami a „Mivel töltöttem a szabadságom?” címet viseli – felforgatta a rendet, sa munkásság pedig a Vörös Hadsereg formációjában egyesül, hogy véget vessen az uralkodód zsarnokságának. Mindezt persze az udvariasság határain belül, hiszen az Agáti Birodalomban erre különösen nagy hangsúlyt fektetnek. Példának okáért hadd említsem meg a lázadó egyik jelmondatát: „Jelentékeny áldozatokkal a közjó érdekében!”. De egy nevezetes agáti átok, a „Hogy élnél érdekes időkben!” is megér egy misét. No de a lényeg, hogy a Láthatatlan Egyetem mágusai elő is kerítik a „Nagy Varászlót” Széltoló személyében, aki még a „varázsló” szót sem képes leírni helyesen, s híres arról, hogy óriási galibába képes keveredni. El is küldik az Ellensúly kontinensre Hunghung városába, hogy segítséget nyújtson az ottaniaknak. Dzsingisz Cohen-nel, a híres barbár hőssel is összefut, aki kilencven éves létére néhány korabeli hőssel és egy tanárral karöltve elfoglalja az egész Agáti Birodalmat (viszonylag kevés vérontással, de annál több civilizált akcióval). A történetet hagyjuk is, néhány spoiler így bekerül, inkább jöjjön az elemzés!
Szerkezetileg a cselekmény teljesen rendben van, nincsenek óriási buktatók, amik megkérdőjeleznék a történetet. Pratchett karakter kidolgozásával kapcsolatban tartom egy korábbi véleményemet: mind életszerűek, nincsenek fárasztóan hosszú jellemzések, minden szereplőről annyit tudunk meg, amennyit szükséges, nincsenek felesleges mellébeszélések és oldalas terjedelmű lélekboncolgatások. Poénokban nincs hiány, bár nem az a „lefordulok a székről minden második sornál” típusú humoregyveleg található meg a könyvben. Ettől függetlenül minden egyes alkalommal, mikor beleolvastam mosolyogva tettem le és izgatottan vártam, hogy újra a kezembe vehessem. Külsőre is teljesen rendben van a kötet: puhatáblás, ragasztókötött darab. A tördelés és a korrektúra sem hagy maga után kívánnivalót, remekül összerakták a dolgokat.
Negatívumot nem nagyon találtam. Bár a korrektúra remek, ettől függetlenül egy-két elgépelés azért bennmaradt. Mint azt fenn is említettem, logikai buktatókat ugyan nem találtam, de az szemet szúrt, hogy egyik főhősünk például napokon keresztül ételnek még csak hírét sem hallotta, ettől függetlenül ha menekülni kellett feltűnően fitt volt. Ilyen apróságok bökhetik csak meg a figyelmes olvasó szemét, ám ezektől eltekintve nem lehet okunk panaszra.
Bár nem mai kötet, az Érdekes idők mégis a Korongvilág-sorozat egyik legszórakoztatóbb epizódja.
Értékelés:
9/10
Az Érdekes idők című könyvet előrendelhetitek a Libri Könyváruház honlapján ezen a linken, nekik külön köszönet a kötetért!