Ez év augusztusában jelent meg nálunk az első rész, A templomos lovag kritikája. Az apró hibák ellenére is egy kellemes könyvet olvashattunk végig. A második részt izgatottan vártuk, ugyanis kíváncsiak voltunk a főhős Tristan, valamint Akkon városának további sorsára.
Az első rész azzal végződött, hogy Tristan súlyos sérüléseiből Adlin segített felépülni, majd több hetes távollét után a templomos visszatért a rendhez.
Az Akkon ostroma onnan kezdődik, ahol az első félbeszakadt. A nyitó jelenetben Kaláun szultán halotti ágyánál vagyunk, az öreg uralkodó meghalt, birodalmát fia, Al-Asraf Khalil örökli. Khalil rövid időn belül megszilárdítja hatalmát, és útnak indul seregével, hogy örökre elzavarja a betolakodó frandzsokat.
Közben Tristan büntetését tölti, és Adlin korábbi szavai miatt megrendül a Templomba vetett hite. Egy rossz álmokkal teli éjjelen megmenti Guillaume de Beajeu nagymester életét, aki felmenti büntetése alól. Ekkor még nem sejti, hogy az eseményekben fontos szerepet fog kapni, ahogy azt sem tudhatja, hogy múltjának egy része is megjelenik. Felbukkan Susanne…
Az első részben megvolt az a hiba, hogy túl döcögősen indult, túlzott romantikus hangulattal. Szerencsére itt már szó nincs ilyesmiről. Lendületesen indul, és a későbbiekben sem engedi elkalandozni a figyelmet.
A szereplők nagy részét már megismertük az első részből, de természetesen felbukkannak újak is. A főbb karakterek változnak, közülük kiemelendő Tristan von Zorn figurája. Miután Adlintól visszatért a rendbe, hatalmas változáson ment keresztül. Sok mindent szeretne megtudni, rengeteg kérdésre választ kapni. Helyenként ellenszenvessé válik a figurája, de később megváltozik, és egy nagyon is kedvelhető figurává válik. Tristant körbelengi a folyamatos bizonytalanság, ami több dologra irányul egyszerre. Egyrészt a Templom felé, másrészt pedig vívódik Adlin és Susanne között. Talán pont emiatt az állandó kétely miatt lett roppant életszerű Tristan karaktere.
A regény stílusára nem lehet panasz, az első részből már megszokott olvasmányos forma jellemző itt is. Viszont továbbra is felbukkannak idegen kifejezések, amik a laikusok számára ismeretlenek. Ez nem hiba, de egy olyan ember számára zavaró lehet, aki nem járatos a történelemben.
Mindent összevetve az Akkon ostroma egy remek regény lett, ami élvezhetőbbre és jobbra sikerült az első résztől. Trux Béla jó úton halad affelé, hogy beálljon a hazai történelmi regényírók kiemelt alkotói közé!
Értékelés: 8/10
A kötetért hálás köszönet az Aba Könyvkiadónak!