Amikor annak idején felvettem a kapcsolatot az akkor még szárnyait bontogató Historium Kiadóval, el sem tudtam képzelni, hogy egyike lesz azon támogatóinknak, akiktől gyermeki lelkesedéssel várom a frissen megjelenő könyveket.
Nem volt ez másképp a címszereplő kötettel sem, annál is inkább mert a szerző előző és egyben legelső megjelent könyve, az Odakint, a pusztában című novelláskötet élményekkel teli órákat okozott. Innen is ered heves érdeklődésem egyik forrása, ugyanis nagyon kíváncsi voltam arra, hogy Laci bácsi a nagyobb terjedelmű történeteket is olyan magabiztossággal kezeli-e, mint ahogy azt a novelláinál is megfigyeltem. Talán írnom se kell, hogy tökéletesen vette az akadályt, és engem teljesen levett a lábamról. Mielőtt azonban belemennénk a miértekbe, lássuk miről is szól a regény.
Ladányfi Bene a léhűtő szoknyapecér apja másodszülöttjeként próbál boldogulni a világban. Dolgozni nem igazán szeret, de a zsíros falatokat, a mulatságokat és természetesen az asszonyi domborulatokat annál inkább. Bene olyan, aki a holtakat is kibeszéli a sírból. Egy nap összetalálkozik a piaci utcakölyökkel, Urlassal, akit szinte rögtön megkedvel, hisz a kölyök beszélőkéje is megállás nélkül jár. Együtt kelnek útra, és Bene elhatározza, hogy átadja saját tudását a fiúnak. Később melléjük csapódik Szabolcs, a vadorzó, aki egy Boba nevű rablógyilkosra vadászik, hogy az érte járó fejpénzt begyűjtse. Munkakerülő alakok ők, akik jobban élvezik a könnyű életet, de a kalandjaikat követve rájövünk, hogy becsületért nem kell a szomszédba menniük.
Már az Odakint, a pusztában című könyvben is megmutatkozott, hogy Laci bácsi erőssége, legalábbis az én véleményem szerint, a mesélésben rejlik. Persze a szereplői is megállják a helyüket, a párbeszédeikkel sincs semmi gond, mégis azt vettem észre, hogy akkor van igazán elemében, amikor mesélni kell. Tájleírásai zseniálisak, gyakorlatilag megelevenedik a középkori Magyarország az olvasó előtt. Érezzük a csontjainkban a hideget, majd minket is átjár a tűz melege. A parázson sülő szalonna illata ínycsiklandóan áramlik felénk. Legalábbis így érezzük, mert olyannyira természetesen mesél, amennyire csak nagyon kevesek tudnak.
Szereplői életszerű figurák, akik között a szeretetreméltó csibészektől kezdve a kötélrevaló, velejükig romlott alakokig mindenki megtalálható. Azonban még ez utóbbiak is bírnak olyan tulajdonságokkal, amiken mosolyog az olvasó, sőt, akár meg is sajnálja őket. Elég ha csak Boba figuráját vesszük, aki szökése után kénytelen volt a novemberi hidegben szinte ruha nélkül dideregni.
Mindent összegezve a Nemtelen nemesek egy olyan könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia legalább egyszer. Laci bácsi szavaival élve: Jó cucc!
Értékelés: 10/10
A kötetért hálás köszönet a Historium Kiadónak!