Urbánszki László kötete a magyar középkor világát tárja elénk, méghozzá hiteles és rendkívül olvasmányos formában. A novellák a régmúlt különböző helyszíneire viszik el az olvasót: tanúi lehetünk többek között boszorkánypereknek, a gulyát terelő férfiak kemény életének, vagy kalandokra vágyó fiatalok egyszerre vicces és veszélyes történeteinek.
Be kell vallanom, először kissé kétkedve vettem kezembe a kötetet – féltem, hogy magyar helyett „magyaroskodó”, életszagú helyett erőltetett lesz -, de mire a végére értem mind a 184 oldalnak, kellemesen csalódtam. A novelláknak egytől egyig megvan a maga hangulata, ami magával ragadja az olvasót, és teljesen beleélhetjük magunkat az adott korba. A nyelvezet tökéletesen alkalmazkodik a témához és a megszólaltatott társadalmi rétegekhez, a leírások szépek, a karakterek – legyenek jók vagy rosszak - mind emberiek.
A könyvet olvasva egy különleges, jóleső érzés lett úrrá rajtam, amit csak ritkán veszek észre magamon olvasás közben – ez pedig annak az érzése volt, hogy a szerző milyen hihetetlen odaadással írta ezt a kötetet. Nem is tudom pontosan megmagyarázni, miért éreztem ezt; egyszerűen csak sütött a sorok közül, hogy egy olyan ember írásait olvasom, aki nemcsak érti a dolgát, hanem lelkesen és szeretettel végzi azt. Ez pedig egy olyan ritka és különleges élményt biztosít, aminek következtében nem lehet nem megszeretni ezt a kötetet. Remélem, nem egyedülálló nálam ez az érzés, amit kiváltottak belőlem Urbánszki László novellái – sőt, biztos vagyok benne, hogy ezt rajtam kívül más olvasók is észrevették már.
Mindenkinek ajánlom ezt a kötetet, aki szereti a magyar történelmet, és az emberi, olvasmányos történeteket. Kicsit gyermekkorom egyik kedvenc kötelező olvasmányához, Tatay Sándor: Kinizsi Pál című regényéhez tudnám hasonlítani hangulatában – így aki anno szerette ezt, vagy a hasonló műveket, az Urbánszki László novelláiban sem fog csalódni.
9/10
A könyvért hálás köszönet a Historium Kiadónak!