Alfred Nobel végrendelete értelmében a díjat évről évre bármely nemzetiségű író megkaphatja "aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá".
Llosa „A hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért.” érdemelte meg a díjat. A Svéd Akadémia közleményében „igazi nemzetközi polgárnak” nevezte a 74 éves írót.
Az irodalmi elismerés mellett 10 millió svéd koronával (mintegy 300 millió forinttal) is jutalmazták.
A világhírű író 2003-ban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt. Akkor azt nyilatkozta, hogy a legfontosabb dolog ami történt vele életében az, hogy megtanult olvasni.
Mario Vargas Llosa eddig több mint harminc művet írt, közülük számos olvasható magyarul is.
Legismertebb itthon megjelent könyvei: a „Négy óra a Catedralban”, a „Háború a világ végén”, a „Júlia néni és a tollnok”, a „Ki ölte meg Palomino Molerót”, a „Levelek egy ifjú regényíróhoz”, az „Utazás a fikció birodalmába - Juan Carlos Onetti világa„.
Llosa a Nobel-díj előtt, 1994-ben megkapta a Cervantes-díjat, melyet évente adnak át egy spanyol nyelvű író életpályájának elismeréseként, 1995-ben pedig megkapta a Jeruzsálem-díjat, melyet olyan írók kapnak, akik az emberi szabadságról, társadalomról, politikáról és környezetről írtak.