Pat hiszi, hogy élete filmjének rendezője maga Isten, ő maga pedig néző és főszereplő is egyaránt. A mozi végén pedig „hepiend” vár rá, amennyiben teljesít minden próbát. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. Na meg az sem, hogy senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata épp egy vereségi hullám közepén áll, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton a nyomában van, új pszichiátere pedig jóformán házasságtörésre bíztatja a gyógyulás érdekében. Ráadásként még egy világhírű szaxofonos is kísérti.
A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor végtelenül szívszorongató és szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet.
A könyvnek egyébként 2012-ben elkészült a filmadaptációja is David O. Russel (Sivatagi cápák, Gyagyás család) rendezésében Bradley Cooper (Másnaposok, A szupercsapat) és Jennifer Lawrence (X-Men, Az éhezők viadala) főszereplésével, amiért a hölgy elnyerte a legjobb női főszerepelőnek járó Oscar-díjat is.