Könyvkritikám apropója az, hogy a 2021-es Berlinálé Co-Pro Series Pitch fődíját egy Balaton Brigád címet viselő sorozatterv nyerte el, aminek a forgatási munkálatai idén nyáron kezdődnek meg Krigler Gábor produceri és Enyedi Ildikó rendezői felügyelete alatt. A cím azonban becsapós: a kémszéria cselekménye, főszereplője és alapkonfliktusa teljes mértékben eltér Dalos György Balaton-brigád c. könyvétől, pusztán a cím, a korszak és a helyszín egyezik. Ennek ellenére Dalos kisregénye remek lehetőség arra, hogy kedvet hozzon a nézőkben és az olvasókban a közeljövőben érkező nyolcrészes minisorozathoz.
A kritika ezen pontjától csakis a könyvről lesz szó, tehát semmiképp se vonjunk le részletekbe menő következtetéseket a sorozat lehetséges cselekményével kapcsolatban, ami egyébként már abban is különbözik Dalos történetétől, hogy főszereplője nem fiktív karakter. Történetünk főhőse, Joseph Klempner viszont annál inkább, még akkor is, ha kihívásai és küzdelmei könnyedén beilleszthetők bármelyikünk életébe.
A lényegi kérdés, aminek a megválaszolása nélkül nem lehet továbbmenni a mű összetettebb (ugyanakkor spoilermentes) ismertetésébe a következő: mi fán terem ez a furcsa szókapcsolat, hogy Balaton-brigád? A Balaton-brigád az NDK titkosrendőrségének, a Stasinak egy Balatonra kirendelt csoportja, melynek célja, hogy megakadályozza a disszidáló keletnémeteket. Ennek részeseként végzi munkáját a magyar származású Klempner is, akit még gyerekkorában toloncoltak ki Magyarországról, és végül Berlinben alapított családot. Ez idő alatt került be a Stasi kötelékébe, és hamarosan ráeszmélt, hogy leghőbb vágya a Balaton-brigád erősítése. "Csupán" 1989 nyaráig kellett rá várnia.
Ha valaki arra számít, hogy Dalos György megírta nekünk a magyar Kémek hídjá-t vagy A mások életé-t, annak van egy rossz hírem: A Balaton-brigád egy személyes élettörténet intim feltárása, méghozzá első kézből, ugyanis maga Joseph Klempner számol be tapasztalatairól. Már a könyv felépítése érdekes, mert a kiegészített fotóillusztrációk egy ügynöki jelentésre emlékeztethetik az olvasót - különösen ironikus ez, hiszen főhősünk valójában egyedül ezeken a hasábokon tud őszintén kibontakozni és bűneiről számot adni.
Megismerünk egy mókuskerékbe szorult figurát, aki számára nincs élet az ideológiáján kívül. Elvakult magabiztossággal tart ki elvei mellett, és ennek oltárán még családi kapcsolatait is képes feláldozni. A legtömörebb és legpontosabb leírás Dalos György elbeszéléséről a filmvilágból vett "dramedy" kifejezés, ami a komor és humoros elemeket vegyíti megfelelő arányérzékkel, megfejelve mindezt egy keserédes lezárással. A könnyed olvasmányok rajongói tehát semmiképp se rémüljenek meg egy esetleges csalódástól, mert a Balaton-brigád remekül egyensúlyozik az eltérő hangulatábrázolások között.
A kémtörténeteket azonban nem azért szeretjük többségében, mert olyan kifinomultan lavíroznak a komikum és a tragikum határán, hanem sokkal inkább szeretnénk a cselekmény fordulatainak összetettségét felfejteni. Esetünkben más a helyzet: Dalos az ügynökélet érzelmi oldalát fogta meg, és annak mentén mesélte el történetét. Míg a legtöbb hasonló témájú filmek, sorozatok és könyvek a bűnügyi szálat bontogatják ki, addig itt megismerünk egy kiégett pártkatonát, aki szembe mer nézni a múltban elkövetett bűneivel. Nem kér minden második mondatában bocsánatot, nem tesz színpadias önvizsgálatot, de mindvégig érezni azt az elkeseredettséget, ami őt legbelül gyötri. Tettei nem voltak különösen kirívóak a munkakörébe tartozó szélsőségekhez képest, sőt ha komolyabb munkái voltak, azokat is főként a színfalak mögött, inkognitóban végezte. Identitásválsága mégis ebből fakadt - sosem tudott igazán önmaga lenni, mindig el kellett valamit rejtenie a környezete elől, függetlenül attól, hogy éppen kivel töltötte az idejét. A felüdülést a Balaton és annak vonzáskörzete jelentette számára, amikor küldetése során időről időre egyedül tudott maradni és tenni egy-egy sétát. Ezt leszámítva, minden öröme időleges, nem hosszantartó.
Mégis mi ebben az ironikus? - vélekedhetünk az olvasottak alapján. Az irónia a regényben a mesélő eszköze, aminek a segítségével megpróbálja feldolgozni a múlt eseményeit. A könnyedség abból adódik, hogy a főszereplő nem ruházza rá az olvasóra a terhét teljes mértékben, hanem (javarészt önérdekből) a humorával old fel bizonyos momentumokat. A Balaton-brigád egy mindössze 184 oldalas kisregény, amit egyrészt "dokumentarista" fényképei és könnyen olvashatósága tesz szórakoztatóvá és letehetetlenné. Elgondolkodtat, de nem tartogat didaktikus tanulságot a végére: nekem el lehet hinni, hogy enélkül is fel fog mindenki magában ismerni egy kis szeletet Joseph Klempnerből a könyv elolvasása után - de ez talán nem is akkora baj. Sőt.