A legutóbbi Star Wars-trilógia után sokak szemében felértékelődtek a korábbi részek - na nem a klasszikus trilógia, azt eddig is mindenki szerette, hanem az annál megosztóbb előzmények (Baljós árnyak, A klónok támadása, A Sith-ek bosszúja). A filmek, amelyben Darth Vader születését követhettük figyelemmel egészen kisfiú korától addig, hogy az Obi-Wan Kenobival való összecsapása után Darth Sidius megmenti és felruházva ijesztő páncéljával a halálos jobbkezévé teszi.
Bár a sztori igyekszik bemutatni, hogy milyen ingerek és események hatására válik az emberek védelmére felesküdött Anakinból ártatlanok gyilkosa, és hogyan alakult a kapcsolata mesterével és mentorával, Obi-Wan Kenobival, azonban sajnos a játékidőbe bele kellett férni, így nem merülhettünk el annyira a kettejük viszonyában, mint szerettünk volna. Ezért jó, hogy nem csupán filmekből áll a franchise, ugyanis az animációs sorozatok mellett (mint A klónok háborúja) a regényekből is képet kaphatunk arról, hogyan viszonyultak egymáshoz a karakterek, mielőtt elromlott volna minden.
Mike Chen regénye, a Star Wars: Testvériség abba az időszakba visz minket vissza, amikor megkezdődött a klónok háborúja. Bár ízelítőt kapunk arról, hogy galaxisszerte milyen komoly a baj, azonban egy terrorista-cselekmény áll a történet középpontjában: a Kereskedelmi Szövetség ékkövét, a Cato Neimoidiát éri hatalmas veszteség, és a Köztársaság válik bűnbakká. A jedik egyik, ha nem a legtehetségesebb diplomatája, Obi-Wan Kenobi egyedül látogat el a helyszínre, hogy nyomozást folytasson, miközben a jedi-lovaggá előléptetett egykori tanítványa, Anakin is megkapja a saját feladatait, mint például az ifjoncok eligazítását és segélyszállítmányok kísérését. Obi-Wan küldetése azonban nem várt fordulatot vesz Dooku gróf ármánykodásának köszönhetően, így az ifjú Sykwalker kénytelen kifundálni egy tervet, hogy megmentse volt mesterét feltűnés nélkül.
Nagyjából erre a sztoriszálra fókuszál a Testvériség, de a történetnél sokkal fontosabb annak szereplői és a regény mondanivalója. Obi-Wan és Anakin - valamint két-három másik karakter - szemszögéből is megismerhetjük az eseményeket, az azokról való véleményüket, de ami még fontosabb, az egymással kapcsolatos érzéseiket és kétkedéseiket, valamint a saját belső gondolataikat és félelmeiket is. Nagyon érdekes elolvasni, hogy ugyanarról a témáról miképpen gondolkodnak, ugyanazt a helyzetet hogyan közelítik meg, és azt is, amikor a másikat vizsgálgatják. Akik szeretik ezeket a karaktereket és el szeretne merülni még abban az időszakban, mielőtt Anakin a romlás útjára lépett volna, azok lubickolni fognak ebben a könyvben, ráadásul még többet kapunk Anakin és Padmé kapcsolatából is, amelynek szintén nem happy end a vége, szóval jó elodázni azt.
Fontos része a Testvériségnek az is, hogy elgondolkodtasson: nemcsak az egyén szintjén, hanem nagyobb léptékben is. A Cato Neimoidián keresztül olyan komoly témákkal foglalkozik a regény, mint a társadalom megítélése, a népirtás, az emberek befolyásolása, a radikalizmus, a nemzeti gyász és büszkeség, valamint a művészetek fontossága, ezek pedig mind egyetemes topikok, így bárkinek lehet róluk véleménye és kell is, hogy legyen. A regény ilyetén módon többféleképpen is hat az érzelmeinkre és a gondolatainkra, ismert karaktereken és szituációkon keresztül szórja el a kétkedés magvait, gondolkodtat el emberről és arról, amire egyénként kis ráhatásunk van csak. Star Wars rajongóknak kifejezetten ajánlott, de velős témái miatt nem csak nekik.