Mi történne az emberiséggel, ha az első űrlény nem értelmes lenne? Képregényben is olyan élvezetesek a Csínytevés Istenének kalandjai, mint sorozatban? Mi lesz Gothammel akkor, ha egyszer Batman leveszi a maszkot? Érdemes belekezdeni egy újabb Bosszúállók-képregényfolyamba? Ezekre és sok más kérdésre is választ kaphattok informatív rovatunkban, az Olvasósarokban, ahol igyekszünk megírni a véleményünket regényekről, képregényekről és egyéb nyalánkságokról. Ezúttal a Fumax kiadásaiból válogattunk (kiegészítve egy Vad Virágok-füzettel).
Batman: A Fehér Lovag átka
Sean Murphy (Hellblazer, Tokyo Ghost) korábbi képregényével, a Batman: Fehér Lovaggal új megvilágításba helyezte Jokert és Batmant is: előbbi ugyanis Jack Napierként próbálta megmenteni a várost, méghozzá utóbbitól, akit Gotham legnagyobb bűnözőjének állíttat be a közvéleménnyel. Murphy azt az izgalmas kérdést tette fel, hogy ki valójában a hős és ki a gonosz, amire csattanós választ kaptunk, a kötet folytatásaként érkezett A Fehér Lovag átka pedig ezt folytatva újabb komoly kérdést boncolgat: meddig megy el Bruce Wayne Batmanként, ha bemocskolják az őseit? Murphy ezúttal olyan titkokat szabadít el Gothamben és olyan események elé állítja a már megismert karaktereket, amik alaposan felkavarják a várost és annak lakóit, mindez mögött pedig maga Joker és egy vadonatúj ellenfél, Azrael áll (utóbbinak szintén megvannak a maga motivációi). A történetre ezúttal sem lehet panasz, hiszen Bruce Wayne-t, Barbara Gordont, Harley Queent és a többieket követve megjárunk érzelmi hullámvölgyeket és hegyeket egyaránt, miközben azonosulni tudunk a felelősségvállalással, a múlthoz való hozzáállással, az elvek felrúgásával, illetve a remény, a hit és a család fontosságával. Az izgalmas és érzelmes eseményeket felerősítik Murphy rajzai és Matt Hollingsworth színezése, amelyek sok panellal, gyakran horrorokba illő kompozíciókkal és hol visszafogott, hol erőteljes színekkel operálnak az olvasói élmény fokozása érdekében.
A képregény atyjának újfent sikerült elérnie, hogy elgondolkodtasson, amihez hozzájárul a kötethez hozzácsapott bónuszfejezet, a Von Freeze is. Ezt eredetileg a Batman: Fehér Lovagba szánta Murphy, azonban bevallása szerint kifogyott a helyből, így a Mr. Fagyra épülő különszámot a Fehér Lovag átkának befejezése után ismerhetjük meg. A rajzolásért ezúttal egy profi, Klaus Janson felelt, aminek kétség kívül megvan a saját hangulata, de a Von Freeze inkább tartalmában, mondanivalójában emelkedik ki, mint grafikai stílusával. Egyfajta sötét mese ez, amely ízelítőt ad abból, hogy Batman univerzumának karakterei nem fekete-fehérek, és a legtöbbjük nem eredendően gonosz.
Andy Weir: A Hail Mary-küldetés
A New York Times-bestsellerszerző hazánkban is nagy sikert aratott A marsi című regényével, amelyből Mentőexpedíció címmel, Matt Damon főszereplésével és Ridley Scott rendezésében készült film. Abban Mark Watney vörös bolygós kalandjait ismerhettük meg, legutóbbi könyvével azonban sokkal messzebbre merészkedett Andy Weir, ráadásul egy másképpen különc karakterrel a középpontban. A Hail Mary-küldetésben a Föld utolsó esélyeként elindított expedíció egyetlen túlélőjén, Ryland Grace-en múlik az emberiség sorsa, csakhogy hősünk a nevére sem emlékszik az űrben száguldva, nemhogy arra, hogy milyen céllal került oda. Lassacskán azonban tisztul az emlékezete, mi pedig egyszerre ismerhetjük meg információra ittasan a múltját és követhetjük izgatottan a jelenét. A Hail Mary-küldetés végig képes lekötni a figyelmet, és helyenként akár katartikus élményt is okozni, az űrrel kapcsolatos tartalmak rajongói pedig zabálni fogják, ugyanakkor lassan indul be. Weir kezdetben olyan vehemenciával villogtatja meg szaktudását a téma iránt, hogy az néha soknak érződik, viszont aki a szárazabb részek ellenére kitart, az nem fogja megbánni az elszántságát, ugyanis egy nagyszerű olvasmányra számíthat kifejezetten érdekes szereplőkkel, sőt meg merem kockáztatni, hogyha megfilmesítik (márpedig ez a terv Ryan Goslinggal), akkor Grace űrbéli szövetségese egyenesen közönségkedvenccé válik.
Loki: Asgard ügynöke 1.
A remek Loki sorozat után sokan szerettek volna még többet kapni a Csínytevés Istenéből, Al Ewing és Lee Garbett alkotása, az Asgard ügynöke (illetve annak első része) pedig meg is adja ezt a lehetőséget. A fiatal Lokira fókuszáló sztori fondorlatos cselekményt kínál, amelynek keretében a Mindenek Anyja komoly feladattal bízza meg a címszereplőt, ami elsőre talán zavarosnak tűnhet, de egy idő után összeáll. A történet többször ugrál az időben és érdekes - már jól ismert és még ismeretlen - karakterekkel ismerteti meg az olvasót, mindezt pedig a megfelelő mennyiségű humorral és színpompás rajzolással, részletesen kidolgozott és impozánsan elrendezett panelekkel kiegészítve. Ami miatt mégsem csillagos ötös Ewing és Garbett dolgozata, az a csapongó történetmesélés és a kissé kaotikus történetvezetés, de a nem bennfentes képregényolvasók számára a háttérismeretet igénylő folyamatos visszautalások ("lásd X füzetben, Y történetben stb.) és is csorbíthatják az élményt. Szerencsére az Asgard ügynöke össze van annyira rakva (mind tartalmilag, mind vizuálisan), hogy azok is bőven tudnak benne találni értéket, akik nem falják naponta a képregényeket, így a Csínytevés Istenének változatos küldetése nem fullad kudarcba.
Bosszúállók: Új veszély
A Vad Virágok Könyvműhely többfajta belépést is biztosít a szuperhősők világába a Marvel-Akcióhősők név alá pakolt kiadványaikkal: Pókember mellett Marvel Kapitány és a Bosszúállók is megkapták a saját képregénysorozatukat, így mindenki a neki legszimpatikusabb karakterrel vetheti bele magát a képzeletbeli igazságszolgáltatásba. A Bosszúállók legelső része, az Új veszély Matthew K. Manning írásában és Jon Sommariva rajzolásában, Kóbor Róbert fordításában puhatáblás kiadásban, 72 oldalon elterülve igyekszik meghozni a kedvet a Föld legnagyobb hőscsapatának kalandjaihoz, amely a szakavatott Marvel-rajongóknak nem feltétlenül nyújt újat, rajzolási stílusából és szövegezéséből adódóan pedig egyértelműen érződik, hogy legfőképpen a fiatalabbakat célozza meg. Ennek értelmében bátran oda lehet adni a környezetünkben lévő fiatalságnak, ha rá szeretnénk őket szoktatni a Marvelre (nagyjából hét éves kortól), de felnőtteknek sem okoz fájdalmat az olvasása.