A szerző többi művéhez képest inkább vékony kötet grandiózus nyelvteremtő alkotás, amelyben Esterházy ismert, az elbeszélés fikcióját "aláaknázó" elbeszélésmódjának skáláját ezúttal új módon mutatja be - állapítja meg a vezető osztrák konzervatív lap szemleírója, Cornelius Hell.
Esterházyra jellemző módon az olvasó végig tudatában van az írás folyamatának, s a való élet sokszor "keresztülmasírozik" a szövegen. Az elbeszélő mégsem fullad bele az előtérbe tolakodó "valódi" életbe, hanem átváltozik Esti Kornéllá. Élet és irodalom nincs elválasztva egymástól, az egyik folyamatosan átalakulhat a másikká. "Az írás nem a világra való emlékezés, hanem maga a világ" - idéz a könyvből Hell.
A könyv egy zseniális záróakkorddal, Esti felkiáltásával fejeződik be: "Jöttem, láttam, vesztettem." A záró mondatok mégsem a mű zárókövei. Esterházy világegyetemének nincs arkhimédészi pontja, még ha a hivatkozások és a variációk összeköttetéseket és struktúrákat képeznek is a szövegben. Így ennek a szöveguniverzumnak mindegyik pontján elidőzhet az olvasó vagy visszatérhet hozzájuk - írta a Die Presse könyvismertetője.
A 2010-ben a Magvető Kiadónál megjelent kötetet német nyelven a berlini Hanser kiadó gondozta. Az író jövő szombaton a bécsi főkönyvtárban tart felolvasást a könyvből.
MTI