Mit jelent ma Ottlik Géza? Mit jelentett megírásakor az Iskola a határon, és mennyire aktuális ma Ottlik egész életműve, műveinek világszemlélete? Hányféleképpen olvasható és tanítható? Hogyan viszonyul az Iskolához a Hajnali háztetők? Mi a Hajnali háztetők egyedi titka? Ezekről a kérdésekről beszélget Fenyő D. György magyartanár és György Péter esztéta Szegő Jánossal, a Magvető Kiadó szerkesztőjével május 9-én 16 órakor a Rózsavölgyi Szalonban (1052. Budapest, Szervita tér. 5.).
Ottlik Géza Első írásai 1931-ben jelentek meg a Napkeletben. 1939-ben Babits közölte a Nyugatban A Drugeth-legenda című elbeszélését. A háború befejezésekor a magyar szellemi élet megújítását tervezte, a Nyugat hagyományait folytatva.
1945 és 1946 között a Magyar Rádió dramaturgjaként dolgozott, ahol hangjátékokat fordított és írt. 1945-től 1957-ig a Magyar PEN Klub tikára. A dogmatikus irodalom-politika éveiben kiszorult az irodalmi életből, fordításokból élt. Kényszerű hallgatása 1957-ben ért véget, amikor megjelent Hajnali háztetők című kisregénye. Iskola a határon című, mára már klasszikussá vált nagyregényét 1959-ben, többszöri átírás után adták közre. Az egyetlen hosszabb terjedelmű műve, amely az Iskola a határon ikerdarabjaként íródott, Buda címmel Lengyel Péter gondozásában jelent meg. Ottlikot olyan szerzők vallják mesterüknek, mint Tandori Dezső és Esterházy Péter.
Forrás: Líra Könyvek