Robert W. Chambers amerikai író, aki a XIX. és a XX. Század fordulóján alkotott. Rémtörténeteivel megalapozta Lovecraft világhírű Cthulhu-mítoszát, sőt a legendás író egyik történetébe átemelte a Sárga Király alakját is. Ez a mű a Suttogás a sötétben című írás.
Ugyanakkor a Cthulhu hírnökei szöveg egy erős reklámfogás a Tuan részéről, ugyanis a novelláskötet művei közül csak néhányra igaz a lovecrafti alapok felbukkanása. Persze ezzel nem azt sugallom, hogy Chambers kötete nem érné meg az árát. Sőt, nagyon is megéri, de akik Lovecraft művei után vetik rá magukat, némi keserű szájízt érezhetnek majd, mivel nem azt kapták, amire számítottak.
A kötet különálló történetekből tevődik össze, amikben számos visszatérő motívumot fedezhetünk fel. Ilyen a főszereplő személye, aki a legtöbb esetben egy módos fiatal férfi, aki kedveli a vadászatot, és ezen alkalmakkor történik vele valamilyen rémisztő, megmagyarázhatatlan dolog. Visszatérő motívum még a szerelem és a halál kettőse, amit néhány írásban remek stílusban fest le.
A kötet első műve a Holdvarázsló című alkotás. Erre az írásra egy az egyben igaz a fenn említett Cthulhu hírnökei szöveg, ugyanis mind történetben, mind pedig hangulatban visszaköszönnek Lovecraft rémképei. Bár ha pontosabb akarok lenni, akkor azt írom, hogy Lovecraft műveiben köszönnek vissza Chambers rémei.
A Holdvarázsló után következő írások veszítenek lendületükből, picit unalmassá válnak a hasonló sablonra épülő történetek, de Chambers stílusa kárpótolhatja az embert. Az első írás elemi erejű hangulata csupán a kötet utolsó novelláiban tér vissza, hogy megfelelő zárást adjon a kötetnek.
Az írásokból kitűnik, hogy Chambers maga is természetkedvelő ember lehetett, hiszen tájleírásai és fajismerete teljesen élethű képeket ad az olvasónak.
Végezetül egy tanácsot adnék a kötet leendő olvasóinak. A fülszövegben szereplő két író, Poe és Lovecraft nevét felejtsük el a mű olvasása közben, ne próbáljuk meg az írásokat az említett úriemberek alkotásaihoz hasonlítani, mert sokat ronthat az olvasmányélményen. Chambers műveit a kor nagyágyúitól különvéve kell kezelni. Ha sikerül így tennünk, és nem figyelni a fülszövegre, egy nagyon is jó novelláskötetet lapozhatunk végig. Kellemes időtöltést hozzá!