Kartal megtalálta az igazit. A lány nem más, mint a híres-neves vitéz gyermeke, Bankó Virág. Eme regény fő cselekménye egyszerűnek mondható, hiszen az ifjú pár románca körül alakul ki minden. De Rónaszegi itt is úgy alakítja a szálakat, hogy szinte az álla esik le az olvasónak. A számos csata és üldözés között azért kap helyet nem kevés humoros helyzet is, és miután végigolvastuk a könyvet, akkor esik le a történet legnagyobb mondanivalója, ami így hangzik: A nőket azokban a régi időkben sem lehetett kiismerni!
A könyv egyik nagy erőssége, hogy nagyon pontos és hiteles képet fest az akkori életről. Tájleírásai egyszerű nyelvezetűek, pontosak és humorosak. Élvezet őket olvasni. Íme egy példa rá: „Budát egész sereg kis falu vette körül. Közöttük is leghíresebb volt abban az időben Lógod falva, mivelhogy az itteni nép kevesebbet törődött a szőlőkkel, többet azoknak levével, hogyha nem must gyanánt, hanem erjesztve ihatta. Azt mondták a rossz nyelvek, a budai szőlők borának jó részét a lógodiak nyakalják fel, de meg is látszik rajtuk, különösen az asszonynépen. Mert férfiembernél virtus, hogyha iszik, ámde asszonyállatnál egyenesen vétek.” Ezen a bekezdésen majdnem sírva fakadtam a röhögéstől, de lehet, hogy csak az én ízlésem ilyen egyedi. Kellemes szórakozást hozzá!