„Épp akkor tűnt el az égről a hold, amikor Lionel elérte a sziklafalat. Megállt a fekete nyílásnál, előrehajolt…Ugyanabban a pillanatban a barlang mélyéből az iszonyat sikolya tört fel. Lionel tudta, hogy Christine-t utolérte a sátán.” Az oka annak, hogy pont ezt a részt idéztem az, hogy ez a leggyengédebb rész a könyvben. Black kiváló érzékkel tartja rettegésben az olvasót, aki nem tudja eldönteni, hogy az események pusztán egy őrült kényszerképzeteiből származnak vagy egy velejéig romlott, felsőbbrendű hatalom ténykedése áll a dolgok mögött. A történetről nem ejtek szót, mert lehet, hogy gyengébb idegzetű olvasóink gyomrát megviselné a dolog. Három szóval jellemezhető a regény: rejtély, szex, borzalom. A könyv a detektívtörténetek, akcióregények és pszichohorrorok stíluselemeiből hozza létre kegyetlen, szép és titokzatos világát, ahol a pusztulás és a téboly peremén a sátán uralkodik. Kellemes borzongást!