Már tizenegy éve hódít a Battle Royale története. Egy képzeletbeli, diktatórikus ázsiai államban élő diákok kálváriáját meséli el nekünk Kósun. Ebben az országban senki sem szabad, a kormány marionett-bábuja mindenki, a vezető köré pedig elvakult személyi kultuszt szőttek a diktatúra atyjai. Ennek ellenére viszonylagos jólétben élnek az emberek, nem sokat panaszkodnak (bár meg sem tehetnék büntetlenül), mégis van egy valami, ami felháborodásra és lázadásra késztet mindenkit, akiben maradt még emberség – ez pedig a Program.
A Program nem más, mint egy rendkívül kegyetlen módja a megfélemlítésnek. Minden évben kisorsolnak egy középiskolás osztályt, melyet alávetnek a Programnak: meg kell ölniük egymást. Lőfegyverek, vágó- és szúróeszközök, de nevetséges módon bumeráng és étkészletből való villa is szerepel a diákoknak kiadott fegyverek között. Az öldöklést szinte kötelezővé teszik számukra a mindenki nyakára felszerelt különleges érzékelők, amelyek felrobbannak, ha huszonnégy órán belül senki nem hal meg. Csak egy túlélő lehet, mégpedig a győztes, aki bárkit hajlandó lelőni, leszúrni, megfojtani, agyonverni stb. az életben maradás érdekében. A többiek pedig mind halálra vannak ítélve attól a másodperctől kezdve, hogy az osztályuk kiválasztásra került…
Az elmesélésre kerülő Programra Nanahara Súja, a zenei ambíciókkal megáldott diák és negyvenegy társa lett kiválasztva. Súja borzadva nézi végig, ahogy a néhány órával azelőtt még békés és átlagos osztálytársai szisztematikusan és brutálisan végeznek egymással. Súja és egy-két életben maradt és ép elméjét megőrzött szövetségese azonban olyasmivel akarnak próbálkozni, ami eddig senkinek sem sikerült: a szökéssel.