A Büszekég és balítélet már számtalan feldolgozást megélt – filmváltozatoktól kezdve egy írói ambíciókkal megáldott „rajongó” által írt folytatásig. Seth Grahame-Smith, egy amerikai újságíró messzebb engedte szárnyalni fantáziáját, mint akármelyik elődje: a XIX. századi románcot elárasztotta zombikkal.
Grahame-Smith – bár az alapvető cselekményszálat meghagyta – fenekestül felforgatta Austen világát. A Bennet-lányok távol keleti mesterek által kiképzett, kegyetlen harcosok, akik szabadidejükben nem zongoráznak és horgolnak, hanem rothadó zombikat kaszabolva védelmezik hazájukat. Főszereplőnk, Elizabeth Bennet nem csak éles esze, hanem harci kedve miatt is apja kedvence. Mr Darcy, Elizabeth kezdeti ellensége és későbbi hitvese szintén többet forgat kardot, mint szép lányokat tánc közben. Mindezt sokszor vérszomjasnak szánt, mégis mulatságos stílusban teszik – hiszen ki ne mosolyodna el, ha elképzeli az 1800-as évek lordjait és ladyjeit, amint katana kardot ragadva egymás után fejezik le a friss agyvelőre áhítozó élőholtakat? Bár az is lehet, hogy csak az én beteg ízlésemre vall, mikor heveny röhögő görcsöt kaptam a kung-fu edzés után muskétáját tisztogató Ms. Bennet elképzelésekor…
Az abszurd feldolgozás nem várt sikereket hozott, és hamar felkerült a New York Times sikerlistájára – még annak ellenére is, hogy célközönsége igencsak kötött, hiszen a Jane Austen regényit ismerő és kedvelő olvasók közül is csak a kellő humorérzékkel megáldott emberek értékelhetik Grahame-Smith munkáját. Mégis, a zombikkal telezsúfolt romantika sikert aratott, hiszen ötvözi a reneszánszukat élő klasszikus regények és a modern, vérszomjas történetek legnépszerűbb motívumait.