Skyfall – Kritika

|

A film, amely bizonyítja, hogy egy fél évszázados öreg kutyát is lehet még új trükkökre tanítani. Nem is akárhogy.

Ötven évet eltölteni a filmiparban nem könnyű, amit lássuk be, nem lehet egységes színvonalon megtenni - ahogy arra a Bond-kánon számos epizódja a példa - és elkerülhetetlenek a hullámvölgyek, ahogy a mennybemenetelek is. Mindenki reménykedett abban, hogy az ötödik x-et ünneplő jubileumi kaland méltó lesz a sorozat több évtizedes hírnevéhez, erre pedig bizakodásra adott okot a rendező Sam Mendes (Amerikai szépség, A kárhozat útja) személye is, a nagynevű stábról nem is beszélve. A rajongók pedig megnyugodhatnak, mert nem fog a fejükre szakadni az ég, ha a Skyfall-t a legjobb részek között tartják majd számon.

Hirdetés


Sam Mendes kétségtelenül elhivatott rendező. Számos kollégája inkább tovább állt volna, más filmterveit dédelgetni, mintsem hogy egy sokat kritizált, hosszú - és sokak szerint jelentős megújulásra képtelen - franchise aktuális epizódjának rendezői székébe ülhessen. Ő azonban nem hagyta el a film fedélzetét még akkor sem, amikor az MGM szokásos anyagi csődje közbelépett, hanem tovább dolgoztak inkább a forgatókönyvön, ami csak a film javára vált. Félő volt ugyanis, hogy a Craig éra első két epizódja - különösen A Quantum csendje - után Bond elmegy egy a Jason Bourne-t majmoló irányba, ahol a sztori és a karakterek elsikkadnak az akciók rovására. Mendes-ék viszont abszolút tisztelettel nyúltak a 007-es figurájához és visszarángatták abba a szerepbe, aminek Ian Fleming eredetileg megteremtette.

Ennél fogva, aki egy sodró lendületű akció kavalkádot vár, az némileg csalódni fog. A Skyfall sikeresen megidézi a 60'-as évek Bond-filmjeit - elsősorban az Oroszországból szeretettel-t - ahol nem az egymásra kontrázó akciókon, vagy a főgonosz minél extrémebb rejtekhelyén van a hangsúly, sokkal inkább a feszültséggel, és fordulatokkal átitatott történeten, valamint a karakterek egymáshoz fűződő viszonyán. Természetesen előbbi kettőt is megkapjuk, de a történetet kiszolgálva, nem pedig elfedve annak esetleges hiányosságait, így a 23. kaland inkább egy a klasszikus és az új elemeket mesterien vegyítő kémthriller, mintsem egy kaland elemekkel átitatott akciófilm, amivé sokszor degradálni próbálták a szériát.

Ebben pedig nagy szerepe van a karaktereknek és az őket életre keltő nagynevű színészeknek, amikből a Skyfall még a sorozat korábbi epizódjaihoz képest is kimagaslik. Daniel Craig egyértelműen belerázódott a szerepbe. Most már nem egy forrófejű kezdőt, hanem egy rutinos spiont alakít, aki kikezd az első útjába akadó nővel, ugyanakkor ahogy azt már megszokhattuk tőle, érzelmeknek sincs híján, amit a karakter szokatlan megnyilvánulásai is elősegítenek. Judi Dench M-je nem először lényeges sarokpontja a történetnek, de most hárult rá a legnagyobb szerep, amit az Oscar-díjas színészlegenda meg is hálált. Ralph Fiennes sem az az akadékoskodó hivatalnok, akinek az előzetesek lefestették, Ben Whishaw Q-ja pedig a fiatalos pimaszságával újra definiálja a közte és a 007-es között kialakult több évtizedes kapcsolatrendszert. Természetesen a film legnagyobb aduásza az antagonista szerepében (szó szerint is) tetszelgő Javier Bardem, aki egyszerre affektáló és hátborzongató játékával gondoskodik róla, hogy az egyszeri magyarnak Silva-ról ne egy pálinka fajta jusson eszébe. Így még azt is elnézzük, hogy most a szokásos Bond-lányok - különösen a végzet asszonyát alakító Bérénice Marlohe - a háttérbe szorulnak.

A film erényei mellett pedig eltörpülnek az olyan hibák, hogy a történet dramaturgiailag olykor túl van nyújtva és kiszámítható - az első félidő itt-ott döcögősebb tempójáról nem is beszélve - már csak azért is, mert az Aranyszemhez hasonlóan a film mer önironikus és önkritikus lenni, de a rossz emlékű Halj meg máskor!-al ellentétben a sorozatra tett utalásokkal (amikből most is lehet szemezgetni) sokkalta finomabban bánik. Sam Mendes úgy nyúlt vissza a gyökerekhez, hogy közben nem felejtette el, hogy a korral Bond is változott, ezzel pedig az elődöket tiszteletben tartó modern klasszikus született, nem feltétlenül csak a sorozaton belül. Csak ezt a mennybemenetelt követően ne szakadjon ránk az ég egyhamar.

Értékelés: 95%

Kiknek ajánljuk?

  • Oldschool Bond-fanoknak!
  • Az igényes filmek kedvelőinek!
  • Sam Mendes rajongóinak!

Kiknek nem?

  • Akik még mindig Brosnan-t és a világmegmentést sírják vissza!
  • Akik szerint a többi JB (Jack Bauer, Jason Bourne) sokkal királyabb!
  • Akik szerint a legjobb film a műfajban a xXx! 

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.