A fiú - Kritika

A horrorfilmek nem egyszer ijesztgettek már bennünket ártatlannak látszó játékbabákkal, akár úgy, hogy megszállta őket egy gonosz szellem (Gyerekjáték) vagy szimplán csak az antagonista jelképes alakjaként voltak jelen (Fűrész filmek). Nincs annál rettenetesebb gondolat, mint egy hétköznapi tárgy életre kelése, aki ezután ráadásul meg is akarja keseríteni a mindennapjainkat. Ahogyan írtam, találkoztunk már hasonló történetekkel, de nézzük vajon A fiú tudott-e elég eredetiséget vinni az alapsztoriba. A történet szerint Greta (Lauren Cohan) Amerikából költözik az Egyesült Királyságba, ahol dadusi állást kap egy jómódú, idős házaspártól. A lány feladata egyszerű, vigyáznia kell a Heelshire család legkisebb gyermekére, Brahmsre, amíg a szülők vakációra mennek. A pár azonban, Greta legnagyobb megdöbbenésére, nem egy igazi fiút, hanem egy porcelán babát dédelget úgy, mintha a saját vérük lenne. A dada természetesen először kineveti őket, azt hiszi tréfálnak vele, ám hamar rájön, hogy a házaspár mindezt teljesen komolyan gondolja. Tekintve, hogy otthonról el kellett menekülnie, itt pedig nevetségesen túlfizetik, Greta belemegy a játékba és elkezd vigyázni az élettelenek tűnő bábura.

Akik inkább a pörgős, "jump scareekkel" teli horrorokat kedvelik, azoknak lehet, hogy nem fog tetszeni ez a film. Én viszont remekül szórakoztam a lassan felépülő történeten, és a nyomasztó bizonytalanságot keltő hangulaton. Beletelik némi időbe, amíg a valódi ijesztgetés megkezdődik, ám addig értékes perceket töltünk a háttér megismerésével, amelyeket javarészt Malcolmtól (Rupert Evans), a család ételfutárától tudunk meg. Az igazat megvallva ezek a részek a film nézése közben olykor vontatottnak hatottak, ám utólag tökéletesen beleillenek a nagy egészbe és elengedhetetlenek ahhoz, hogy kerek legyen a mese. Azonban el kell ismerni, hogy a dialógusok nincsenek mindig a toppon, gyakran, főleg az elején erőltetettnek éreztem őket, na meg aztán fura volt Lauren Cohant magyarul hallani, közel 6 évadnyi eredeti nyelvű The Walking Dead után, de erről persze nem a film tehet.

A szülök távozásakor Greta egy hosszú listát kap Brahms anyukájától, amin fellelhetőek azok a napi tevékenységek, amit a fiúval el kell végezni, mint például öltöztetés, etetés, felolvasás, zongoralecke és hasonlók. A dadus eleinte fittyet hány a szabályokra, ám hamarosan felüti a fejét az a folyamatosan feszülő hangulat, amiről korábban beszéltem és a baba apró jeleit kezdi el mutatni annak, hogy nagyon is életben van. Eleinte csupán néhány kicsinyke csínytevéssel hívja fel magára a figyelmet, viszont később eldurvul a helyzet, elszánja magát arra, hogy bezárja és akár bántsa is Gretát, ha az távozni akar, így az egyetlen esélye a lánynak az, ha együttműködik vele.

A film végére beérik a hosszas előkészítés és a helyenként tudatos félrevezetés gyümölcse és elérkezünk a fordulatokhoz. Természetesen nem áll szándékomban lelőni a poént senki számára, legyen elég annyi, hogy Gretát utoléri a múltja és olyan forrástól kér segítséget, amire nem biztos, hogy számítanánk. A végső csavar pedig elképesztően ötletes, na nem azért mert annyira eredeti lenne, sajnos már találkoztam hasonlóval, de a megvalósítása mégis remekül sikerült és teljesen váratlanul ért, mert egész végig más irányba terelték a figyelmünket. Viszont ennek a megjátszása azzal járt, hogy a horror hatása abban a pillanatban elszállt és a film inkább thrilleré alakult, a nézőben pedig tudatosult, hogy csak szemlélője a cselekménynek és nem részese annak. Eszméletlenül kétélű dolognak érzem ezt, és azt hiszem mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mit vált ki belőle, hiszen, hogy magamat ismételjem, meg voltam elégedve a fordulattal, ám ugyanakkor ki is rántott a film varázsából.

Személy szerint nem vagyok a horrorok feltétlen rajongója és ennek fő oka a magával ragadó történetek hiánya. A fiúban megtaláltam egy olyan érdekfeszítő, tragikus sztorit, amivel nem mindegyik hasonszőrű társa rendelkezik, miközben a "creepy" faktort is kellő mennyiségben adagolták. Volt olyan momentum, mikor a karfát feszítve szorongtam a székben, hogy jöjjön már a következő vágókép, pedig csak egy játékbaba arcát merevítettek ki néhány másodpercre. A fiú nem egy tökéletes alkotás, de tekintve, hogy ez Stacey Menear forgatókönyvíró első filmje, csak gratulálni tudok a kezdethez és reméljük hallunk még felőle. https://www.youtube.com/watch?v=FnfB1o5Az2I