Hirdetés

A hét mesterlövész - Kritika

|

Heten vannak, de egyáltalán nem gonoszak. Annyira legalábbis semmiképp, hogy a western egyik alapvetését meggyalázzák.

Hirdetés

A western egykor éppúgy Amerika hősmítoszát képezte a filmiparban, mint jelenleg a szuperhősfilmek: fiatal nemzet lévén megteremtette a saját héroszait és a kor emberét nem feltétlenül érdekelte, hogy ezek a karakterek mennyire voltak megfeleltethetőek a valósággal. Aztán mint minden zsánernek, ennek is leáldozott, de az olyan veteránok, mint Clint Eastwood, Quentin Tarantino, vagy Tommy Lee Jones a mai napig regélnek erről a korszakról. John Sturgess 1960-as eredetije viszont úgy számít a műfaj alapvetésének mind a mai napig, hogy Sergio Leone, vagy a fent említett úriemberek későbbi, sokkalta cinikusabb, karcosabb elbeszéléseivel szemben egy igazi, vagány kaland volt, szerethető főhősökkel. Antoine Fuqua ezt a lazaságot hozta vissza a kor politikai korrektségéhez igazítva, de a maradandósággal szemben alulmaradt.

Hirdetés

Ezt viszont vélhetően nem is tűzte ki maga elé célul. A hét mesterlövész ugyanis az a történet, amit bármikor le lehet porolni és az adott zsáner kereteihez szabni, mely szerint néhány kívülálló (többek között) saját érdekein felülemelkedve segít a társadalom egy kis szeletén az elnyomókkal szemben. Jelen esetben a lehető legkülönbözőbb származású hetes egy zsarnok földbirtokossal készül leszámolni, miután pár helybéli felbérli őket.

A film legfőbb problémája maga a címe, és az annak való megfelelés. Fuqua és a forgatókönyvírók - köztük a True Detective-et jegyző Nic Pizzolatto - tisztelettel nyúltak az eredeti alapanyaghoz, itt-ott finoman idézgetnek is belőle, de közben mégis a saját útjukat próbálják járni... amit viszont nem mernek elég erősen kitaposni. Az eredeti sava-borsát egyértelműen a karakterek adták és ha Yul Brinnerhez, valamint Steve McQueenhez képest alul is maradnak, a figurák a látványos kudarctól is messze vannak (ahogy az eredetiségtől is), a kihasználtságuk pedig felemás. Hiába lett a hetes egy igazi multikulti csapat - benne déli veteránnal, apaccsal, fekete északival, skalpvadásszal, mexikóival vagy keletivel - ezt jobbára csak kirakatként használja. Három figura egyénisége kimerül a bőrszínében, míg Denzel Washington és Chris Pratt ezúttal is Denzel Washingtont és Chris Prattet alakítja, de mindkettő van annyira karizmatikus és szerethető, hogy ezt egy csöppet se bánjuk - utóbbi a rá jellemző zsivány karaktert még egy cseppnyi baljós őrülettel is megfűszerezi. Vincent D'Onofrio és különösen Ethan Hawke figurája viszont egyértelműen a film üde színfoltjai közé tartozik, ahogy az ismét tucat gonosz szerepére kárhoztatott Peter Sarsgaard karakterében is van egy jó adag aberráció, amit mégsem sikerül kellőképpen kiaknázni ahhoz, hogy tényleges fenyegető ellenfél lehessen.

Akkor mégis miért szórakoztató A hét mesterlövész újrája? Nem, nem az akciójelenetek - amelyek persze kellőképpen pedánsak - vagy a korrekt tempó miatt, habár ezek sem lebecsülendőek. Nem kis részt azért, mert hiába rója le a tiszteletét egy letűnt kor előtt - és ezalatt éppúgy lehet érteni a vadnyugatot, mint a western filmek korszakát - egy percig sem merül el a manapság divatos nosztalgiázásban, hanem a ma kívánalmainak megfelelően igyekszik prezentálni, hogy mit is gondol erről a mitikus korszakról. Éppen ezért sem vesződik azzal, hogy kivesézze a tagok közti etnikai különbségeket, vagy azok múltjába különösebben belemenjen (ezzel megmagyarázva, hogy miért is vállalkoznak egy ekkora öngyilkos küldetésre), de nem is feladata, csupán belecsíp mindegyikbe egy-egy odaszólás közepette, hiszen az sokkal fontosabb, hogy hőseink a cél érdekében összedolgoznak és rosszfiúkat puffogtatnak le.

Ez utóbbi pedig vitathatatlanul cool, nem kis részt a bennünk lakozó kisgyerek számára, aki mindig arról ábrándozott, hogy ellovagol a naplementébe, miután megtette a maga kötelességét a gyengék és elesettek védelmében. Pont ez a jóleső naivitás, leheletnyi humanizmus az, amely a mai westernek közül - amelyekből nincs sok - kiemeli. Ősével szemben persze hamar feledésbe merül, de a feladatot, amivel megbízták - jelesül a szórakoztatást - maximálisan teljesíti. És van, hogy ennyi is megteszi.

Értékelés: 72%

Kiknek ajánljuk?

  • - Akik szeretik a klasszikus westerneket!
  • - Akik nem akadnak fenn a csapat sokszínűségén!
  • - Akik szeretnék hallani James Horner utolsó filmzenéjét!

Kiknek nem ajánljuk?

  • - Az eredeti megrögzött híveinek!
  • - Akik a műfaj cinikusabb, véresebb képviselőiért vannak oda!

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.