Nem gondolom, hogy túlzó lenne kijelenteni azt, hogy Jason Statham méltó örököse annak a (vér)vonalnak, amit még annak idején a nyolcvanas-kilencvenes években Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger kezdett meg. Sőt, tovább megyek: Statham-ben van akkora karizma és karakteresség, hogy még Bronsonéval is felvenné a versenyt, de akár mondhatnám Steve McQueen-t is, ha már a legnagyobbaknál tartunk. Hogy a filmjei közt mindennek ellenére is túlnyomó többségében feledhetőbb (hovatovább: béna) munkákat találunk, nos, az egy másik kérdés.
Jelen tárgyalt film, A mestergyilkos - Feltámadás a legjobb szándékkal is inkább középszerűnek nevezhető A mestergyilkos folytatása - egy folytatás, aminek létjogosultságát az égadta világon semmivel nem tudják biztosítani az alkotók. Mert bár a rendezői stafétabotot Simon West-től átvevő Dennis Gansel papíron jól mutat, kompetens és rátermett direktornak tűnt (olyan filmekkel a háta mögött, mint a szakmailag elismert A hullám, vagy a nagy sikerű Csajok a csúcson nem tűnt ugyan első ránézésre a megfelelő embernek a feladatra, de valahogy épp ezért bizakodóak voltunk), végül mintha bárki más, vagy még inkább: mintha senki sem rendezte volna A mestergyilkos - Feltámadást.
A történet alibi-voltát még csak-csak el tudnánk valahogy nézni, hiszen az akciófilm műfajában nem egyszer találkoztunk már olyan alkotással, amely kvázi nulla (vagy legalábbis rém egyszerű) történetből képes volt felküzdenie magát az akciómennyországig, de Gansel olyan erőtlenül és sokszor minden drámai- és stílusérzék nélkül gördíti tova a cselekményt, hogy fájó nézni. Ennek jele főként a film első harmadában jelenik meg, amely bár relatíve gyorsan beizzítja a dolgokat, utána csak vonszolja magát szenvelgősen és túlérzelgősen. A probléma nem az, hogy nem minden jelenetben törnek a csontok és robbannak fel dolgok, hanem, hogy a köztes jeleneteket (is) képtelen megtölteni a rendező élettel. A Jason Statham és Jessica Alba által játszott karakterek közötti kémia konkrétan egyenlő a nullával, légből jött szerelmük inkább erőltetett, semmint hihető, az pedig külön vicces, hogy a film gonosztevője előre kitervelte a két főhős szerelembe esését azért, hogy eztán igazi bosszút tudjon állni szegény Bishopon - akárcsak ha egy B-, vagy C-kategóriás akciófilm forgatókönyvét vette volna alapul. Irónia a köbön.
A mestergyilkos - Feltámadás olyan, mintha egy a kilencvenes évek VHS-re készült filmjei közül került volna a jelen korba: nem csak a mentalitás (egydimenziós rossz fiú, aki valami múltbéli sérelemért bosszút esküdött hősünkön), de az effektek milyensége miatt is mondom ezt (néhány robbanás meglehetős otromba módon kivitelezett), valamint a Jessica Alba által játszott karakter megjelenítése miatt. Ez a gyönyörű színésznő egyrészt képtelen átadni nekünk azt az amúgy is alulírt és alibi-módon odahányt karakterdrámát, másrészt a rendezés is a legtöbbször hátráltatja őt - minden látszólagos (mű)igyekvés ellenére nem lesz más belőle, mint egy újabb csinos tárgy, aminek az égadta világon semmi jelentősége nincs azon kívül, hogy legeltethetjük rajta szemünket és (hányaveti) okot ad hősünknek az akciózásra.
Minden más, ami a menthetőt menthetné szintúgy elváráson alul teljesít: Statham bár hozza megszokott formáját, rendkívüli fizikumát az akciójelenetek sokszor nehézkesen tudják csak közvetíteni a nézők számára lévén, hogy a legtöbb ilyen jellegű szcéna a feleslegesen kapkodó vágóolló és rángatózó kamera áldozatául esett. Túl nagy meglepetésként ez nem ér minket, hiszen ahogyan a modern akciófilmek, úgy általában a Statham-filmek rákfenéje is az izgő-mozgó kamera, amely gyakorta aláássa a jelenet minőségét. A mestergyilkos-ban csupán egy-két korrekt, koherensnek nevezhető akciójelenetet találunk és nagyjából egyetlen olyan pár percet, amelynél az alkotók ötletességről tettek tanúbizonyságot (ez utóbbi ilyen a medencés gyilkosság), de mindent egybevetve kreatívabb, pazarabbul kivitelezett akciókat láthatunk valamely nívósabb, DVD-re szánt filmben.
De hogy valami jót is mondjunk, az epizódszerepben felbukkanó Tommy Lee Jones jelenléte kárpótol valamelyest a kellemetlenségekért - extrém megjelenésével az Úszó erőd-beli jelenlétét juttatja eszünkbe. Kétség nem férhet ahhoz, hogy ez is egy "kellett a pénz"-alapon elvállalt szerep, de legalább tesz valamit az alaphoz saját magából és nem alvajáró üzemmódban várja, hogy megkapja a csekket. Talán ha szerepét a film egészére kibővítik, akkor még többet dobna az élményen, így azonban csak az utolsó harmadában húzódhat mosolyra a szánk. Persze ez is több mint a semmi - a távol-keleti harcművészeti filmek egykori egyik legnagyobb sztárja, Michelle Yeoh nem járt ilyen szerencsésen: ha már harcjelenetet nem írtak számára, legalább több teret hagyhattak volna neki színészi tálentumának megvillantására.
Akárhogy is nézzük tehát, Statham és Tommy Lee Jones ide, kilencvenes éveket idéző történet oda, A mestergyilkos - Feltámadás minden, csak nem egy jó akciófilm. Nem kétlem azt, hogy valaki megtalálja benne számításait - együgyűsége sokszor megmosolyogtató és korunk első számú akcióhőse még mindig menő a veleszületett borostájával együtt, de ennyi ne legyen elég. Láthattuk már őt sokkalta jobb filmekben ahhoz, hogy beérjük csupán ennyivel.
Értékelés: 45%
Kiknek ajánljuk!
- Jason Statham rajongóinak.
- Tommy Lee Jones rajongóinak.
- Az egzotikus tájak rajongóinak.
Kiknek nem ajánljuk!
- Michelle Yeoh rajongóinak.
- Az akciófilm ínyenc kedvelőinek - nekik itt nem lesz semmi látnivaló.