A szomszéd fiú - Minikritika

Van egy jó hírem és egy rossz hírem. Kezdem a jóval: Jennifer Lopez még mindig bombanő. A rossz hír pedig az, hogy ez minden jó, amit el tudok mondani erről a filmről. Ha őszinte szeretnék lenni, akkor ennyiben is hagynám A szomszéd fiú kritikáját, de mivel kötelességem hozni az ennél többet számláló karakterszámot, hát maradjunk még kicsit témánál és vessük jobban szemügyre, hogy mivel is van dolgunk. A szomszéd fiú már alapvetően a történettel is jelzi, hogy nem vállalkozik semmi eredetire és inkább az egyszerű szórakozás kedvelőinek szeretne kedvezni semmint a komplex, több rétegű műalkotások rajongóinak. Lopez kisasszony egy férjével jelenlegi helyzet szerint fasírtban álló tanárnőt alakít, aki összefekszik a szomszédságába újonnan beköltöző fiatal sráccal. Következésképp a fiúcska szerelmes lesz, Lopez pedig szégyelli magát és mihamarább maga mögött szeretné tudni ezt a "botlást".

Rob Cohen rendező sosem a túlzottan markáns rendezői kézjegyeiről volt híres (azért leszállított pár nézhető, hovatovább szórakoztató darabot: XxX; Sárkányszív; Halálos iramban), de ezúttal még az a minimum energiabefektetés is hiányzik nem csak az ő, de a forgatókönyv részéről is, ami valamelyest javítana a film helyzetén. A cselekmény minden pontja fájóan klisés, ostoba, ennek köszönhetően pedig pontosan olyan film hatását kelti, amellyel inkább találkozunk a "Direct-to-DVD"-kínálatok soraiban, semmint a moziműsorokon feltüntetve.

Mindezt figyelembe véve A szomszéd fiú tökéletesen hozza a várt szintet: a színészi játék sokad rangú, ami nem csak Jennifer Lopezre értendő, ő ugyanis Ryan Guzman-hoz képest mesterien űzi az ipart. Guzman szegény nem elég, hogy küzd a tesze-toszán megírt karakterével (egyszerűen képtelen volt eldönteni a forgatókönyvíró azt, hogy itt most milyen figurával is van dolgunk: szimpla szociopata, vagy annál több), de színészileg sem nyújt túl sokat, szegényke karizma híján csak ripacskodik jobbra-balra. A cselekmény kiszámítható, az ominózus szexjelenet pedig bár tovább tart a vártnál, akik Jennifer Lopez csupasz kebleire kíváncsiak, azok tovább is mehetnek, mert jótékonyan eltakarják őket ilyen-olyan módon. Minden elem sokat látott és elhasznált, meglepetést nélkülöző és röhejességig fajuló jelenetek sorozata lett az eredmény, ami ugyan néhol beleesik az "olyan rossz, hogy az már jó"-kategóriába, ám ez kevésnek bizonyul az üdvösséghez. A film fentebb említett egyetlen igazi pozitívumát illetően pedig annyi megjegyezni valóm van, hogy egy szimpla fotósorozattal is kiegyeztem volna, ha a művésznő tagadhatatlan bájait szeretném megcsodálni. https://www.youtube.com/watch?v=IuGV4W8-M8U