Argo 2 - Kritika

Az Argo elkötelezett rajongói örvendezhetnek kedvükre, hiszen Attila vezérük 11 évvel az első rész mozikba kerülése után végre elkészíthette a folytatást. Nekik van még egy jó hírem: ugyanaz a prosztó suttyó humor várja őket, megfejelve még néhány őrültséggel és még több akciójelenettel. Azok viszont sajnos ezúttal se járnak túl jól, akik nem vevők az efféle poénkodásra, hiába ígérgették Árpáék, hogy nem csak a fanoknak akarnak kedvezni. Kezdjük az alapoknál: a történet kiindulópontjaként újfent egy "mindenki által nagyon vágyott" tárgy funkcionál (ezúttal a világ első floppyjáért folyik a küzdelem), Tibiék újra kaptak egy segédet (ezt a szerepet a számítástechnika-tanárt játszó Bán János tölti be), és kedvenc brigádunk most is ugyanolyan kendőzetlen profizmussal vág neki a kalandnak, mint legutóbb. Azzal a különbséggel, hogy ellenlábasaik most érdekesebbnek bizonyulnak.

A relatíve kevés pénzből forgatott első részhez képest most anyagi támogatást illetően szerencsésebb helyzetben voltak az alkotók: rögtön az első jelenetekben demonstrálják, hogy mi mindent tudnak, például felhőkarcolókat filmezni meg amerikai direct-to-dvd filmeket idéző akciójelenetet össze eszkábálni. Ezzel nincs is semmi baj, pofás nyitány ez, melyben karddal, pengékkel operáló ügyes japán csajszit is megnézhetünk "sebészi" beavatkozás közben. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a japán irodában sejtelmes félhomályba burkolózó Kulka János előlép és elkezd úgy beszélni japánul, hogy el is hisszük neki, nem kezdünk el zavartan kuncogni. Max. azon, hogy János szan. Kulka egyébként - beigazolván sejtésemet - viszi a prímet, méltóságteljes és hiteles még akkor is, amikor a szituáció adná magát a kínos önparódiára. Nagy kár, hogy karaktere nem kapott több játékidőt, a fináléra eső Fekete Lótuszként való harca Psychóval pedig már nem olyan érdekes, mert agyon lett csapva a borzalmas, inkoherens vágással. Látja kedves rendező úr, nem kéne mindent ellesni a hollywod-i kollégáktól, valamit jobban is lehet csinálni.

Persze essék szó Tibiről és haverjairól is: ami őket illeti, ugyanazt el lehet mondani, amit az első rész kapcsán is el lehetett. Suttyók, féleszűek, a hülyeségeikből fakadó humor pedig már-már Michael Bay-t megszégyenítő offenzívákba képes áthajlani. A legemberközelibb karakter ismét Scherer Péteré lett, de feltételezhetően a közönség nagy hányada Tyson (Kiss József) retardált, kőbunkó viselkedését és konstans bazdmegolását fogja a leghangosabb öblös nevetéssel honorálni. Psycho (Bicskey Lukács) szerepe pedig ismét kicsi, de valamivel több emlékezetes momentuma akad, mint az első részben. Tibi (Kovács Lajos) pedig...nos, Tibi se változott túl sokat. Mint mindig, ő a főnök és ő az, aki mindent tud. Kovács Lajos pedig igazán egyéni arc. Több helyen olvasni, hogy a film kvázi Tarantino-, illetve Rodriguez-módra használ fel különböző toposzokat, egyes, műfaji fogásokat. Ennek egy részét megcáfolnám: Tarantinót inkább hagyjuk ki a játékból, haverja Rodriguez még csak-csak helytálló, de annak is inkább a jelenlegi korszakával lehetne párhuzamot állítani. Az a fajta "mindent bele"-filmkészítési metódus jellemzi Árpát is, mint Rodriguez-t, ugyanúgy képes felvázolni érdekesnek hangzó karaktereket (Fekete Lótusz), hogy aztán úgy istenigazából semmi érdemlegeset ne kezdjen velük: Kulka figurája nagyon nagy részben a színész karizmájának köszönhetően lett érdekes, kevésbé a forgatókönyv miatt. Ámbár maga a tény, hogy hazánkban valaki amerikai B-filmes eszköztárból rak össze egy magas költségvetésű nagyjátékfilmet, igazán dicséretes, nem biztos, hogy örök életű marad az eredmény. Hiába a sok "money shot", hiába a pimasz, "közönségnek csinálom a filmem, nem a kritikusoknak"-attitűd Árpa Attila részéről, végül inkább csak ötletek és hollywood-i akciófilmek motívumainak egyéniséget nélkülöző használata az eredmény.

Tagadhatatlan persze, hogy így is akadnak humoros momentumok és dicséretesnek minősül a szomorú magyar valóságra történő reflektálás is egy autósüldözés közepette (mely egyébként a Bad Boys II-t juttatta eszembe: Scherer Péter = Martin Lawrence), valamint a film abszolút agyeldobós fogásai is simogatták trash-re szomjazó lelkemet (tigristankon romahad hegedűkkel), úgyhogy azért valamit csak eltaláltak. Ráéreztek az ízre, látszódik az, hogy a rendező látott hasonszőrű filmeket, de az, hogy küllemileg képes áthozni egy magyar filmbe mindezt, még nem teszi őt félistenné. Tisztes iparossá, lehet. Vagy ő lesz a magyar Michael Bay, aki majd minden filmjében tróger-humorral és véget nem érő robbantásokkal próbálja elnyerni a nézők kegyeit? És most nem feltétlen kritikaként mondom mindezt, Bay-nek is megvan a maga közönsége és tény ami tény, hogy a Bad Boys II a kedvenc filmjeim egyike pontosan azért, mert annyira végletekig inkorrekt mind politikailag, mind jó ízlést illetően, hogy az már tankönyvbe illő. Az Argo 2 akkor a legjobb, amikor ezen a vonalon megy, ám a különbség az, hogy Bay-nek van stílusa (olyan, amilyen), Árpának meg...annyira nincs, csak az, amit elles más filmekből.

És akkor mi van? Ahogy 2004-ben, úgy most is elmondhatjuk, hogy igen, készülhet magyar akciófilm csak kell hozzá egy jó csapat. Meg lelkesedés és az, hogy ismerd és elismerd az amerikaiak közönségfilmhez történő hozzáállását. Már csak az kéne, hogy mások is megembereljék magukat és akár kisebb költségvetésből, de merjenek zsánerfilmet készíteni. Merjenek kicsit mainstream-ek lenni és akkor előfordulhat, hogy nem az Argóra fogunk úgy tekinteni, mint "A Magyar Akciófilm"-re, hanem készülnek ennél jobb produktumok. Addig is elmondhatjuk, hogy van egy magyar színészünk, aki igazán menő volt nindzsaként. https://www.youtube.com/watch?v=z4WWd7jxcks