DVD-n láttuk: Az élet ára - Kritika

|

A háborúnak mindenki megfizeti az árát, a felső vezetéstől a civilekig, mindenki. Ezt pedig kevés film ábrázolta még ilyen jól, mint Az élet ára.

Hollywood gyakran él a villamos- avagy a vonatdilemma elvével: e szerint egy elszabadult vagon száguld a síneken, amelyre öt ember van lekötözve. Mindenképpen meghalnának, amennyiben a váltó segítségével nem tereljük egy másik vágányra, amihez viszont egy ember van kikötözve. A kérdés ezekben az esetekben természetesen az, hogy meghúznánk e a váltót, vagy sem. (A felmérések szerint az emberek 90%-a megtenné.) A filmek pedig előszeretettel használják is, általában valamilyen sorsfordító, feszült jelenet kapcsán, vagy filozófiai létkérdésként szépen beleemelve a cselekménybe, a karakterek jellemébe. Utóbbira talán a legékesebb példa Spock mondása a "Többség érdeke fontosabb a kevesekénél." a Star Trek filmekben.

Hirdetés

Éppen ezért sajnálatos, hogy egy ilyen problémakört nem járnak körbe alaposabban, hiszen már ez a leegyszerűsített elv is súlyos etikai, morális kérdéseket tud felvetni, pláne akkor, ha abban katonai és politikai döntéshozók is érdekeltek. Az élet ára pedig a drónháborúkkal tarkított világunkba helyezi ezt a súlyos teoretikus kérdést. Már a film alapkonfliktusa kapcsán kényelmetlenül elkezdünk fészkelődni a székünkben: a háború a nyugati civilizáció számára jobbára csak egy egzotikus blokk az esti híradóban, vagy izgalmas kaland azok számára, akik feltétlenül fegyvert akarnak ragadni. A Föld immár hosszú évtizedek óta a viszonylagos béke korszakát éli, így nem tudjuk, hogy az egyszerű katonától kezdve a vezető parancsnokon keresztül az aggodalmaskodó politikusokig milyen döntési mechanizmusok, bürokratikus folyamatok, avagy lelki megpróbáltatások várnak valakire.

Éppen ezért meglepő, hogy az a Gavin Hood, aki az utóbbi években az olyan (gyenge) iparosmunkákkal, mint az X-Men: Kezdetek - Farkas, vagy a Végjáték milyen tűpontos képet tudott adni erről a modern kori hadviselésről, és ezt jobbára irodabelsők és parancsnoki központok szűk tereiben lezajlott szócsaták közvetítésével. A filmnek ez a szála sokban emlékeztet a 12 dühös emberre, ahogy a jogászok, parancsnokok, miniszterek próbálják meghozni nem is elsősorban a helyzet kívánta, hanem sokkalta inkább a saját érdeküket szolgáló döntést. Mindezt pedig a brit és amerikai színjátszás krémjével: Helen Mirren, Aaron Paul, Iain Glen, vagy élete egyik utolsó szerepében Alan Rickman mind bizonyosságukat adják szakmai profizmusuknak.

A másik szálon pedig ott vannak a folytonos vitákkal párhuzamosan a Kelet-Afrikai események, néhány terrorista kényszerű kiiktatásával és az áldozatok számbavételével. Könnyen lehetne ennek a száz percnek egyfajta kényszerű toldaléka ez a szegmens, de szerencsére az itt lezajló izgalmak tökéletesen párba állíthatók a felsőbb körök elvi csatározásaival, amellett hogy beleláthatunk abba is, hogy egy akció sikeressége, a felső vezetés helyes döntése - már ha beszélhetünk itt ilyenről, amikor a folytonos médiavisszhangot taglalják - milyen apró mozdulatokon múlik. Mindamellett arcot és ezáltal súlyt ad a filmnek, így annak központi dilemmája nem válik tét nélkülivé.

Hood egy rettentő aktuális, feszült filmet dirigált le, amelyben olykor elkerülhetetlen a közhelyesség (hovatovább giccs), de ezek is csupán apró nüanszok, amelyeket az angolok részéről feldobnak a britekre jellemző finom abszurditással, ezzel is kiemelve a modern kori hadviselés sajátosságait. Alan Rickmannek nem ez volt élete alakítása, de a pályától való hirtelen búcsújához méltóbb ez a film, mint az Alice Tükörországban és jelen esetben azt a poszthumusz Oscart sem sajnálnám tőle, amit a film kapcsán elkezdtek pusmogni hollywoodi körökben. Ha másért nem, hát azért, hogy minél több ember figyelmét hívja fel el az alkotás a benne felvetett dilemma problematikájára.

Értékelés: 90%

Kiknek ajánljuk?

  • - Akiket érdekel, hogy hogyan is zajlik a modern háború!
  • - Akik nem robbantásokat és vérfürdőket remélnek egy ilyen műtől!
  • - Alan Rickman tisztelőinek!

Kiknek nem ajánljuk?

  • - Akik túlságosan cinikusak ahhoz, hogy elhiggyék, hogy ennyire procedurális a ravasz meghúzása!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!