Hirdetés

Az Operaház Fantomja - Képregénykritika

|

Az eredeti regény alapján egy kiváló magyar képregény született, amely nem csupán kiemelkedő művészeti stílussal bír, de a Fantom esetében visszatér a figura torz gyökereihez is.

Andrew Lloyd Webber világhírű musicalje 1986-ban mutatkozott be Londonban a francia Gaston Leroux regénye alapján, azóta pedig töretlen népszerűségnek örvend és szüntelenül játsszák a planéta teátrumaiban. Olyannyira, hogy 2012-ben tartották meg a 10.000 (!) előadását. De Az Operaház Fantomja egyáltalán nem idegen a magyar színház- és filmkedvelők számára sem, elvégre a budapesti Madách Színházban látható feldolgozás folyamatosan teltházzal fut és emlékezetesnek bizonyult a Joel Schumacher rendezésében 2005-ben bemutatott filmváltozat is, amelyben Gerard Butler keltette életre a címszereplőt. 

Hirdetés

Csakhogy olybá tűnik, minden egyes feldolgozással egyre jobban elveszíti szörnyjellegét a Fantom és inkább válik egy szépséghibás, de vonzó rejtélyes alakká - részben ezért is keltette fel az érdeklődésemet hazánk egyik kiváló képregényművészének, a külföldi berkekben is elismert Varga Tominak a képregénye, aki Leroux eredeti regényéig visszanyúlva készítette el a képregényváltozatot, méghozzá visszahozva a Fantom "Frankenstein szörnye" típusú megjelenítését és a hozzá tartozó már-már gótikus horrorba hajló stílust. Tomi kétségkívül elképesztően nagy feladatot vállalt magára, hiszen ő rajzolta, színezte és feliratozta is Az Operaház Fantomját egy személyben, amely más füzetek esetében javarészt több művész feladata lenne. Az alkotó azonban nem roppant össze a feladat súlya alatt, hanem jelesre vizsgázott minden területen. 

Az Operaház Fantomja festményeket idéző művészeti stílusban, részletgazdag és igényesen színezett panelekben, érzelemkifejező arcokkal felvértezve meséli el nekünk a feltörekvő színésznő, Christine Daaé és a sanyarú sorssal rendelkező, éppen ezért eltorzult lelkű Fantom összefonódó kálváriáját, méghozzá olyan módon, ahogyan még biztosan nem találkozott vele a nagyközönség. A Fantom különböző módokon történő megjelenítése könnyedén képes elérni azt, hogy úgy érezzük magunkat, mint a mű szereplői, vagyis felbukkanásaikor félelemmel vegyes izgalommal tekintsünk rá. Nem véletlenül szerepel(t) a Universal Pictures terveiben, hogy a karaktert beemelje a szörnyes filmes univerzumába, hiszen a Tomi keze által életre keltett torz figura a szöges ellentéte Gerard Butler szépfiús kísértetének vagy éppen a Madách színpadán felbukkanó megnyerő rémnek. 

Hirdetés

De nem csupán a jelenben játszódó jelenetek kidolgozása láttán jár örömtáncot a szépérzékünk, a visszaemlékezős pillanatok szintén különleges kialakítással bírnak, a végletekig kimunkált tusrajz érzetét keltik és jellemzően csak a Fantom szemeinek esetében térnek el az alapszínektől. Amikor Az Operaház Fantomját lapozgatja az ember, akkor olyan érzése lehet, mintha egy lapokra bontott műalkotással szemezne, amelynek minden oldalán egy festmény várja, hogy felfedezzék, hogy végigpásztázzák minden centiméterét. Elképzelni sem lehet, hogy Varga Tomi milyen temérdek időt ölt bele a rajzolásba és színezésbe, de a végeredmény láttán határozottan kijelenthető, hogy minden egyes perc megérte. 

A képregényt Varga Tomitól kaptuk, megrendelni tőle tudjátok egy e-mail címen keresztül, de a júliusi képregénybörzékre kilátogatva is lecsaphattok rá. Érdemes. 

Hirdetés

Hirdetés
X

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.