Csak, hogy válaszoljak a kérdésemre: Szerintem rettentő kevés ember választana egy ilyen sorozatot a rengeteg hétről-hétre, alig 50 perc alatt megoldott bűntényekkel szolgáló sorozatok tömkelegének tekintetében. Pedig nagyon is érdemes volna. Példaként szolgáljon az HBO mindösszesen 8 epizódos minisorozata, az Aznap éjjel, amely a lehető legkevesebb mismásolással és egy sorozat tekintetében a lehető legnagyobb mélységgel képes volt elénk tárni az amerikai igazságszolgáltatási rendszer működését, annak bürokratikus valójában.
Éppen azért érdekes az Aznap éjjel, mert pont azt vállalta be, amit más bűnügyi sorozatok kerülni akarnak: a túlzott részletességet. Ez nem egészen a legjobb ötlet, ha egy csatornánál akar házalni vele egy lelkes forgatókönyvíró, rengeteg buktatóval rendelkezik a dolog és rendkívül kényes képernyőre vinni. Kezdetben az HBO is szkeptikus szemmel tekintett a projektre, amíg az akkoriban szárnyaló James Gandolfini, aki - korábban az HBO egyik valaha készült legsikeresebb sorozata, a Maffiózók főszereplője volt - fel nem karolta a projektet. Eredetileg úgy volt, hogy Gandolfini alakítja majd a főszereplőt is, ám sajnos egy hónappal ezen események után elhunyt. A csatorna később folytatta projekt fejlesztését, amiért mi utólag iszonyúan hálásak vagyunk.
Az Aznap éjjel minden tekintetben egy jól átgondolt, pontos kezű munka, amelyben látszik a belefektetett idő és a megfontoltság. Steven Zaillian és Richard Price forgatókönyvírók ugyan nem alkottak egy teljesen forradalmi dolgot, ugyanis korábban Peter Moffat már alkalmazta ezt a formulát a Criminal Justice című, brit gyártású sorozatban. De nem is akarják ezt elhitetni, már a csodálatos, alaphangulatot teremtő főcímben is feltűnik, hogy honnan is származik az ötlet. Azt azért végképp nem állíthatjuk, hogy az Aznap éjjel egy teljesen felesleges amerikai környezetben elhelyezett kifordítása az eredeti szériának, ugyanis Zaillian és Price néhány remek kiegészítéssel sikeresen tovább mélyítette az alaphelyzetet, amely az első epizódban látható estéből, erősen töredezett módon bontakozik ki és az ügy körbejárása közben folyamatosan kerekedik. Az átlagos fehér bőrű férfi helyett egy fiatal pakisztáni egyetemistát gyanúsítanak meg a rejtélyes lány meggyilkolásával. Ily módon még relevánsabb és érzékenyebb témák kerülhetnek kibontásra, és kerülnek is.
A fókuszban mindvégig az igazságszolgáltatás kétértékű, bürokrata eljárása áll, de mellette jut idő a rasszizmus, az etnikai kisebbségek között megbújó feszültségek és a börtönélet problémakörében való elmerülésre is. Sajnos talán ebből következik a széria egyetlen nagyobb negatívuma is. A végletekig kidolgozott részletesség olykor kétélű karddá válik. A szinte majdnem tökéletes széria egyetlen, nagyobb negatívumaként azt lehetne felróni, hogy a csupán 8 rész alatt ez a rengeteg feldobott téma sok irányba húzza a történetet, mindegyiket érdekes módon veti fel Price és Zaillian forgatókönyve, ám ez sokszor még tovább lassítja a történet előrehaladását. Ez nem annyira jelentős, hogy kizökkentsen bennünket, ennek ellenére mégis talán elfogadhatóbb lett volna, ha még 2 epizódnyi időt rászánnak a mélyen érintett témák kibontására, hogy kevesebb legyen a sietség a lezárásban. Azt egyáltalán nem lehet mondani, hogy valamikor is unalomba vagy érdektelenségbe fulladna, mert a jelenetek tálalása, a dialógusok és az atmoszféra egyszerűen bevonzza a nézőt és csak sodródik a lassan, de súlyosan hömpölygő sztorival.
Nem lehet kivetni valót találni Steven Zaillian rendezésében sem, az egyszerű beállítás-ellen beállítás helyett sokszor hagyatkozott meglehetősen érdekes megoldásokra is, ezzel ügyesen elkerülve a monotonitást. Továbbá az érdektelenség ellenszereként nagyszerű karaktereket és a főként párbeszédeken keresztül épített feszültséggel teli helyzeteket kaptunk, amelyek néhol számomra már a körömrágás határát súrolták, abszolút pörgetik az eseményeket. Az egész szériát kétségkívül John Turturro cipeli a hátán, aki az ekcémájával és mérhetetlen magányával küzdő védőügyvédet, Jack Stone-t formálja meg, hihetetlen keserédes ízt adva nézőnek, akárhányszor csak feltűnik a képernyőn. Az összes karakter közül talán Stone sorsa és élete a legtragikusabb, viszont egyáltalán nem kelt nyomasztó hangulatot, egyszerre képes a sorozat legnagyobb humorforrásává is válni olykor-olykor. Persze csak ami egy ilyen történetben még nem hat furán a hangulatra nézve. Azért az Éjjeli féregben Jake Gyllenhaal oldalán brillírozó Riz Ahmed sem halványul el Turturro ragyogása mellett. Igaz, nagy monológokat sosem kap, de a Nashir Khan belső világában lejátszódó eseményeket és az emlékezni képtelenségből adódó frusztrációját képes hiteles módon érzékeltetni.
Mindenképpen a sorozat egyik legnagyobb pozitívumaként írható le, hogy a részletes és tűpontos karakterek nem merülnek ki a főszereplőknél. Naz szülei, Ms. Kapoor, az ambiciózus ügyvédnő és Denis Box nyomozó egyaránt remekül megállják a helyüket a nagyobb figyelemmel rendelkező karakterek mellett. Közülük is különösképp kiemelném még Bill Camp-et, aki fantasztikus a "szelíd bestia" -ként is jellemezhető, szűkszavú Box-ként. Minden pár mondat erejéig feltűnő egyén teljesen hitelesen hat a szerepében, akár teljesen el is tudjuk fogadni, hogy ők valójában is létező személyek. Gondolok itt a sötét humorú patikásra, aki fergeteges szóváltásokba keveredik Turturro karakterével vagy éppen a titokzatos kínai csoda-doktorra, aki éppen azért annyira hiteles, mert a rendező helyszínlátogatás közben ténylegesen megkérte a rendelő doktorát, hogy játssza el a szerepet.
Ezek a mély, részletes apróságok teremtik meg azt a hihetetlen erős atmoszférát, amely az Aznap éjjel valódi gerincét és varázsát tárja elénk. Bizonyára minisorozatként nem rendelkezik majd akkora hype-pal és népszerűséggel, mint az HBO más sorozatai, de minőségben kétségkívül üti azt a szintet, amiért simán megéri rászánni nyolc órát az életünkből, mert nem mindennap láthatunk egy ilyen gondossággal kidolgozott és megvalósított produkciót, mint az Aznap éjjel.
Értékelés: 90%
Kiknek ajánljuk!
Akik szeretik Sidney Lumet Tizenkét dühös emberét!
Akik nem riadnak vissza a lassan haladó történettől!
Akik szeretik John Turturrot!
Akiket érdekel hogyan (nem mindig) működik az igazságszolgáltatás rendszere!
Kinek nem ajánljuk!
Akik nem tűrik a lassan csordogáló sztorikat!
Akik félnek a zárt terektől és a tárgyalótermektől!