2002-ben a történet első része igazi meglepetéssiker volt, amely 368 millió dollárt termelve máig a filmvilág legjövedelmezőbb romkomja maradt. Nia Vardolosnak elhozta a hollywoodi hírnevet és teljesen megérdemelten az eredeti forgatókönyvért járó Oscar-jelölést is. A díjat végül Pedro Almodovar vihette haza a Beszélj hozzá könyvéért - hiszen tudjuk, ha Oscar sírhat, esze ágában sincs nevetni -, Vardolost viszont elkönyvelték a kultúrák találkozásának humoros krónikásaként. A Bazi nagy görög lagzi ugyanis egy bájos történet volt, hogyan boldogul a szürke kisegér a bevándorló szülők (rokonság) árnyékában, hogy aztán magára találva feleségül menjen egy nem görög Adoniszhoz (John Corbett - A szomszéd fiú, Szex és New York 2.). Toula (Nia Vardolos) csetlésein-botlásain keresztül pedig a közönség megismerhette a görög-amerikaiság minden viccessé formált kliséjét.
Vardolos a második részben a jól bevát receptet próbálja újra sütni - csak éppen a hozzávalókat adagolja rosszul. Toulát ugyanis főhősből egyszerű mellékszereplővé degradálja, a keletkező lyukakat pedig alig értelmes történetdarabokkal tölti ki. A főszál ezúttal Toula szüleinek (Lainie Kazan - Pixel, Született Feleségek és Michael Constanine - Az esküdt, Ha kedd van, akkor ez Belgium) (újra)házasodása, mivel kiderül, hogy a polgárháború alatt házasodott pár anyakönyvi kivonatát a pap nem látta el kézjegyével. (Az mondjuk ne kérdezzük, hogy ha egyszer a papnak arra volt ideje, hogy szép kalligrafikusan kitöltse neveket, ugyan miért nem jutott arra fél másodperc, hogy a saját nevét is alákanyarítsa…) Az esküvő persze kifogyhatatlan lehetőséget nyújt a görög család örömeinek, problémáinak és azok abszurd megoldásainak bemutatására.
Emellett Toula egy hamarosan egyetemre menő tinédzser anyjaként küzd a feleség- és anyaszerep közti egyensúly megtalálásával, a csemete (Elena Kampouris - A cipőbűvölő, Nyárutó) pedig lázadóbban adná elő az első rész Touláját. A sok történetszál nyomán az embernek nem véletlen van az az érzése, hogy másfél óra letudta a Modern család egy teljes évadját. És ezen nem segít, hogy Vardolos írt több okos egysorost és néhány vizuális geget, mivel rendszeresen melegíti fel az előző film poénjait, így az egyszeri visszakacsintás után lassan unalomba fullad a múltidézés. Mert újra megtudhatjuk, hogy minden szó valójában görög, mindenki Nagy Sándor leszármazottja, és a Windex mindent megtisztít. (Talán nem ártott volna egy kicsit a szövegkönyvre is fújni…)
Kirk Jones (Várandósok, Nanny McPhee) ehhez képest ügyesen zsonglőrködik az egymáshoz kapcsolódó történetrészekkel, így bár a rendezés sodró, mégsem viszi túlzásba a gyorsaságot, és mindig épp annyira tartja Voula nénit (Andrea Martin - Éjszaka a múzeumban: A fáraó titka) a középpontban, hogy megmentse a meseszövést. Aki tehát kedvelte az első részt és vágyik a nosztalgiára, most sem fog unatkozni. De a többieknek nem árt eszükbe vésnie: néhány dolgot - például az ouzót vagy a feta sajtot - érdemes csak egyszer felszolgálni.