BeSZERvezve - Kritika

Megvallom őszintén meglepett ez a film. Ugyanis az előzetes alapján egy Ananász-expresszbe oltott Bourne-klón lebegett a szemeim előtt, viszont előbbi bevállalós humora és utóbbi finomsága rendkívül hiányzik, mégis van benne annyi plusz, hogy csak egy kézlegyintéssel a csalódások közé hajítsuk, mégha az alapkoncepciója kihasználatlan is maradt. Ezt a pluszt pedig úgy hívják Max Landis. John Landis rendező (Oscar, Blues Brothers) kicsi fia pár éve robbantott nagyot Az erő krónikája szkriptjével (amelynek rendezője éppen most vágja el magát egy életre), és idén még Victor Frankenstein történetének sajátos feldolgozásáért is ő felel. Ahogy egyfajta hétköznapi realitással ruházta fel a karaktereket, a köztük lévő kémia is minden közhelyesség, minden szuperhőssztoriból ismert "Nagy erő, nagy felelősséggel jár!" típusú panel ellenére is jól működött. Most a kémthriller műfaját próbálta vegyíteni a füves szubkultúrával és egyfajta coming of age szerű felnövéstörténettel a városát elhagyni képtelen sráccal a főszerepben. Azonban az ígéretes hozzávalókból mégsem ér össze egy valóban ízletes főfogás.

Pedig a Bourne-trilógia alaptézisének felhasználása önmagában véve jobb is, mint eredetijében. Jason Bourne személyéről a három film alatt nem tudtunk meg többet, mint a valódi nevét és hogy van lelkiismerete, miközben folyamatos fogócskát játszott a CIA-val. Pont ezért kedveltem jobban a Jeremy Renner alakította Aaron Cross-t a Hagyatékban: figurájának ugyan nem voltak a múltjából eredeztethető sötét titkok, viszont egy lényegesen beszédesebb, kíváncsibb figurát testesített meg, akivel azonosulni is könnyebb volt. A BeSZERvezve Mike-ja ugyan az előbbi édesgyermekének is tekinthető, aki nemcsak az "atyai" hagyatékot viseli magán, hanem karakterrajzában pontosabban is felfesti azok jellemzőit a vászonra.

Mike Howell (Jessie Eisenberg) alvó ügynökként tengeti komplexusokkal és dzsangával teli életét, amelyben az egyedüli felüdülést barátnője, Phoebe (Kristen Stewart) jelenti. Azonban ahogy az lenni szokott, a CIA úgy dönt, hogy a korábbi kormányprogramot beszünteti - hála a törtető s-fej, Adrian Yatesnek (Topher Grace) - ami Mike likvidálásával járna, viszont a mimóza lelkét aktivizálják, aminek következtében elszabadul a pokol és még a fű sem tart ki.

Legalábbis utóbbi biztosan igaz a forgatókönyvírásra, ugyanis az ötlet kétségtelenül néhány vicces cigi elszívása közben jöhetett, csakhogy mire a poénokra került volna a sor, elmúlt a hatásuk (ebből kiindulva gyenge lehetett a cucc), viszont pont ez a kötőanyag hiányzik igazán, ami összetarthatná valamire való egésszé. Számtalan karakter (Walton Goggins őrült bérgyilkosa vagy John Leguizamo dílere különösen) adná az abszurdabbnál abszurdabb helyzeteket, amivel a készítők nem, vagy közel sem olyan látványosan éltek, mint tehették volna. Landis és a rendező, Nima Nourizadeh (Project X) ehelyett vérbő brutalitással és drámával próbálják ellensúlyozni az egészet. Előbbi manapság már nem számít nagy kunsztnak, de utóbbi meglepően jól funkcionál. A játékidő előrehaladtával folyamatosan kiderül Mike múltja és ezzel együtt komplexusainak az oka, amelyek ábrázolásában még a szakavatottnak számított Jessie Eisenberg is meglepően erős alakítást nyújt. Párosuk Kristen Stewarttal az Adventureland után sokkal jobban funkcionál (amit megkönnyít, hogy most nincs egy Ryan Reynolds, hogy ellopja a show-t) és az egyik akciótól a másikig vergődő kettős éppen ezért rém szerethető - no meg, mert az ellen oldalon Topher Grace valóban egy irritáló szemétláda. Igen, még Kristen Stewart is jó! Az Alkonyat-franchise szenvelgő tinije után pedig kifejezetten érdekes őt látni a józan gondolkodás megtestesítőjeként.

Sajnálatos módon mégis kihagyott ziccer lett a mozi. Hiába szimpatizálunk a főhőssel (aki a legváratlanabb helyzetekben kezd el agonizálni vagy fű után sóvárogni), hiába éri el a film, hogy a kannabisz használatát ne a karakterek minél abszurdabb, önmagukból kivetkőző és vicces(nek szánt) ábrázolására használják és hiába volt jó újra a vásznon látni Bill Pullmant, a műfajok közötti lavírozás közepette ez a hajó zátonyra futott, de nem annyira menthetetlenül, hogy ne találnák meg egyesek benne a számításaikat. Hogy ehhez mennyire kell beszívott állapotban lenni, azt egyelőre nehezen tudnám megmondani. https://www.youtube.com/watch?v=f5qRraW2FN0