Dumapárbaj - Kritika

A két népszerű humorista, Kiss Ádám és Hadházi László színészi babérokra tör. A kérdés pedig egyáltalán nem az, hogy mindezt jól teszik-e. Miért ne tennék jól? Tekintetünket vessük a tengerentúlra, ahol színpadon fellépő komikusok tucatjai vonulnak a nagy vászonra, hogy lehengerlő perszónájukat egy nagyjátékfilm keretei közé szoríttassák. Louis C.K. is egyre többet bukkan fel mozifilmekben (Amerikai botrány; Blue Jasmine), sőt saját sorozata is van (Louie). Miért ne tehetné ugyanezt itthon Kiss Ádám és Hadházi László? A válasz: persze, hogy teheti. Minden joguk megvan hozzá.

A történet a sokat látott, klasszikus felvetést képviseli: mit tesz egy idősödő, közönségéről fokozotosan lemorzsolódó humorista, ha a helyébe akar lépni egy fiatal, nagydumás, modern elvárásoknak sokkal inkább megfelelő srác? A féltékenység és a pozíció féltése alap, a torzsalkodás pedig még inkább. Egy ilyen szituációból - bármennyire klisésnek tűnik első ránézésre - sokat ki lehet hozni és rengeteg humoros jelenetnek lehet megágyazni. Azt szögezzük le itt és most, hogy a film minősége nem azon múlott (vagy legalábbis nem csak azon), hogy Kiss Ádám és Hadházi László játssza a főszerepet. Sokkal inkább azon, hogy az ő tehetségükkel és perszónájukkal mihez tud kezdeni a rendező (Paczolay Béla) és a forgatókönyv mennyiben tud alájuk játszani. Mert addig oké, ha valaki színpadon hahotázásra készteti a nézőket, de filmvásznon szerepelni az teljesen más. Ott történet van, ott mellékszereplők vannak, a tétek mások és talán nagyobbak is. Esetemben egyébként éppen annak szurkoltam, hogy végre kedveltessék meg magukat velem a főszereplők, mert személy szerint nem vagyok oda túlságosan a magyarországi modern stand-up comedy képviselőiért. Főként azért, mert poénkodásaikat olcsónak és minden mélységet nélkülözőnek érzem.

A jó hír, hogy a Dumapárbaj című filmnek van egy koherens története, a karakterei többé-kevésbé a helyükön vannak és legalább egy olyan jelenet van a filmben, amin őszintén tudtam nevetni és ami igazán betalált. A rossz hír az, hogy hiába a koherens történet, hiába a néhány jól eltalált karakter, ha egyszer azon az egy biztosított vicces és jó jeleneten kívül sok emlékezeteset és újdonságot nem kínál a film. Az egymással rivalizáló párosnak megvannak a maguk pillanatai, de a forgatókönyvtől mégis csupán erőtlen és gyenge (még jobb szó az, hogy "gyerekes") egymás fejéhez vágott sértegetésekre telik, amelyekkel maximum a két humorista elszánt rajongóinak kedveznek, de a laikusok, vagy szimpla filmrajongók hoppon maradnak. Szerencse, hogy nincs egészen hitelesség nélkül a felállás ábrázolása: mind Hadházi, mind pedig Kiss Ádám képesek legjavukat hozni a történet kiszolgálása érdekében bár tény, hogy több helyütt feltűnt a kettejük idegensége a mozivászontól. Ez kevésbé jellemző Hadházi Lászlóra. A kiégett humorista kétségbeesett pénzkeresése (tartozik a burkolónak) szült egynéhány ihletett jelenetet (az egyik ilyenben a humorista által alakított Kalmár Tamást megkérik, hogy a jó fogás érdekében meséljen viccet a halaknak egész éjszaka), de ez még kevés ahhoz, hogy teljes elégedettséggel jöjjünk ki a moziból. Nem segít az sem, hogy a Dumapárbaj bár megpróbál mondani valamit a halál értelmetlenségéről és a sikerről, valamint a sikertelenségről, utóbbi például nem elég merész ahhoz, hogy találó leletet mondjon a hazai celeb-placcról vagy egyáltalán a siker és sikertelenség mibenlétéről. Előbbiről pedig csak annyi, hogy lehetett volna egy picivel határozottabb és kevésbé félszegebb a rendező, akkor talán jutott volna valamire, így azonban inkább kihagyott ziccer. Bár tény, hogy ez a vonatkozás szülte a film legjobb jelenetét.

Felesleges összetevőkben sincs híján a film: sehová nem tudtam rakni például Gubík Ági karakterét (mondjuk attól függetlenül mindig örültem, ha ott volt a vásznon), illetve a Kalmár Tamással való viszonyát se igazán éreztem fontosnak vagy épp érdekesen véghezvittnek. Csak volt és kész, harmatgyenge motivációnak se felelt meg igazán, ahogy a Kiss Ádám karakterének szerelmi élete kihagyásával se lett volna kevesebb a kész produktum, sőt. Ehelyett inkább találtak volna egy kevésbé hirtelen és következetlen utat ahhoz, hogy a két rivális végül egymás oldalán kössön ki. A másik dolog, hogy - felhozva a fentebb említett egyetlen igazán jó jelenetet - a film vége megvillantja annak a lehetőségét, hogy ha Hadházi és Kiss Ádám egymást támogatva ontják a poénokat és nem pedig egymás ellen, a Dumapárbaj egy sokkal, de sokkal viccesebb és jobb film is lehetett volna. Volna. De nem lett az. Csak egy alapvetően ártalmatlan, valamelyest kedvelhető, de végső soron kósza lábjegyzet kettejük karrierjében. https://www.youtube.com/watch?v=9pbIkBP2p1g