Most, hogy végre láthattuk Zack Snyder kritikusok által szétszedett filmszörnyetegét (rajongóktól elnézést, ez a jellemző szigorúan jelen sorok írójának véleményét tükrözi), elérkezettnek láttuk az idejét annak, hogy legalább egy pillanatra tovább lépjünk és...Nos, elővegyünk egy másik Batman-filmet, mely élőszereplők helyett animált karaktereket szerepeltet és amely már csak játékidejénél fogva is előnyben van Snyder filmjével szemben.
A Batman: Az elfajzott egy denevérakcióval indul, melynek során bőregerünk rajtacsap egy rosszban sántikáló bandán. Segítségéül siet egy denevérnek öltözött hölgy, majd miután harcolnak egy sort és elküldi melegebb éghajlatra Wayne az önkényes partnerét, egy hatalmas robbanás következtében nyoma vész a Denevérembernek. Főcím. Ezek után kirajzolódik a film egyik fő kérdése: vajon mi lett Batmannel? Többen abba a hitbe ringatják magukat, hogy meghalt, néhányan reménykednek abban, hogy életben van, csak eltűnt valahova. Amíg a válaszra fény nem derül, természetesen a jók nem nyugodhatnak, muszáj fenntartani a rendet Gotham városában, így Nightwing nagy duzzogva magára ölti a denevérjelmezt, hogy elnyugtalanítsa a bűnözőket. Mindeközben Batwoman is nyomoz, ám ellenben a bűnözőkkel, ő nem dől be annak, hogy Batman visszatért és egyből lebuktatja Nightwinget. De nem szabad megfeledkeznünk Batman vér szerinti fiáról, Damian-ről sem, aki kolostori önkéntes száműzetéséből bújik elő azért, hogy apuci nyomára akadjon.
Rajzfilmről lévén szó a végeredmény és a fő sztorinak a kibontása éppen annyira mély és éppen annyira nyújt maradandó élményt a befogadónak, mint azt sejtjük - egész egyszerűen egy valamivel több, mint egy órás alkotásnál nincsen sok lehetőség arra, hogy érdemben kifejtsenek egy összetettebb történetet. Marad tehát a DC szokásához híven kiváló animáció és akciójelenetek, valamint a sok-sok kosztüm. A Bat-fanoknak csalódást keltő lehet azonban az, hogy kedvenc hősük meglehetős keveset szerepel - helyette, ahogy már említettem, a helyettesek szorgoskodnak. Mindnyájuk valamicskével több egy papírmasé karakternél és mindnyájukat meghatározza a Denevérember személye és cselekedetei. Nightwing az árnyékából szeretne kibújni, Damian igyekszik megtalálni a közös hangot az apjával és egy nevezőre térni vele (ahogy láttuk a Batman fiában, attitűdjük a bűnüldözés terén merőben eltérő), Batwoman pedig azért lett azzá aki, mert Batman régebben megmentette őt. Alapvetően Damian lenne az izgalmasabb karakter, de roppant irritáló stílusa miatt nálam, személy szerint könnyen ellenszenvessé válik. Katherine Kane (alias Batwoman) legalább annyiban érdekfeszítőbb, hogy az alkotók merték leszbikus karakterré formálni őt anélkül, hogy túlzottan a néző szájába rágták volna mindezt, vagy bármi funkciója lett volna a történet folyamán. Üdítő volt látni egy, saját neméhez vonzódó figurát egy szuperhősrajzfilmben, amelyről a nézőnek nem a politikailag, erőltetetten korrektség jut eszébe, hanem az, hogy: "Hé, Gotham-ben is vannak homoszexuálisok. Törődj bele."
A Batman: Az elfajzott tehát - bár igazán rosszat nem írhatunk a számlájára - nem is fogja megváltani a világot. Röpke, bő egy órája azonban unalomra nem nagyon ad okot. Színes akciójeleneteit jó nézni, cselekménye hiába kiszámítható és olykor unalmas köröket fut (megint Talia al Ghul a ludas, ez a család egyszerűen képtelen nyugodni), mégis kellemes iramban pörög, a Batman Superman ellen után pedig üdítő nézni egy olyan Batman-t, aki nem vált a karikírozás csúf áldozatává. Matinémozi ez nagyobbacska gyerkőcöknek és korosabb Batman-rajongóknak. Korrekt.