Amivel rögvest nyitnom kell a cikket az az, hogy az Emlékezz! egy teljesen új oldaláról mutatja be a már felvezetett témát. Komolyan beszélek, ez nem csak egy reklámszöveg. Az események középpontjában a 90 éves, demenciával küzdő auschwitzi túlélő, Zev Guttman áll, aki már egy jó ideje az Egyesült Államokba emigrált. A film a jelenben játszódik, mikor is már az idős Zev egy otthonba kerül, ahol egy véletlennek köszönhetően megtalálja őt egykori sorstársa, Max. A két férfi úgy dönt, hogy felkutatják azt a blockführert, aki a haláltáborban családjuk vesztét okozta. Az igazságszolgáltatás feladata Zevre hárult.
Az Emlékezz! egy fantasztikusan felépített film. Zev demenciája által mi is csak részleteiben fogjuk megkapni, hogy mire is megy ki a játék, ugyanis a felvezetés konkrétan úgy telik el, hogy gyanútlanul követjük Zev útját, amit emlékek hiányában maga is egy levél segítségével jár be. Az idős férfi szisztematikusan felkutatja azokat a címeket, ahol potenciálisan rátalálhat a már álnéven élő, szintén élete vége felé járó Führerre. Zevet a legendás Christopher Plummer alakítja, aki hibátlanul hozza a folyamatosan zavarodott, célját mégis szentül követő idős urat. Mindezt úgy, hogy a filmben kifejezetten kevés párbeszéd kapott helyett, a feszültségkeltés pedig talán pont ennek köszönhetően volt annyira mesteri.
Zev az egyik pillanatban még szelíden üldögél, a másikban pedig fegyvert ránt és kész olyat tenni, amit életében még soha. Valahogy nehezen hisszük el, nem igaz? Valahogy a cselekmény is így zajlik, az Emlékezz! abszolút kihagyja a holokauszttal kapcsolatos szokásos merengéseket, még csak nem is akarja szentesíteni Zev és Max küldetését, egyszerűen a bosszú nyers természetességének érzését adja meg alapul. Nyilván nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nem a játékidő 15. percében fogunk rátalálni a keresett Führerre, hanem számos, pusztán azonos nevű férfit kell kihúznia a listáról. Ezen "találkozók" során fogjuk megismerni azt a történetet, amit mindannyian már kívülről fújunk (legalábbis a tankönyvek szerint). Nem mondom, hogy ez a fajta történetmesélés hatásosabb, mint pl. egy Schindler listája, mert erről természetesen szó sincs. Az viszont tény, hogy a néző most már inkább olyan meséléseket akar hallani, amik az Emlékezz!-hez hasonlóan természetesebben, kevésbé drámaian világítanak rá a dolgokra. Ugyanis itt tényleg a legkisebb gesztusok és nagyon rövid, félmondatnyi megnyilvánulások fognak a haláltáborban átéltekről mesélni, lévén a film nem erről akar szólni.
Az Emlékezz nem egy dráma elsősorban, hanem egy nagyon üdítő, feszültséggel teli thriller. Tudom, kicsit fura ezt mondani, tudván, hogy 90-100 éves emberek vannak a film középpontjában. Zev demenciája is fontos szerepet játszik ebben, ugyanis ahogy a férfi időről-időre elfejti, hogy konkrétan mit is csinál, úgy fog rendre egy újabb megvilágításba kerülni az egész történet. Ami mellesleg rendkívül egyszerű, mégis, maga a néző is kapkodni fog azokért a kis részletekért, amiket a Zevhez írt levélből fogunk megtudni. Ezzel együtt is valójában nagyon nehéz megfogni, hogy miben is rejlik az Emlékezz! ereje, én mégis azt mondanám, hogy számomra egyértelműen abban, hogy egyszerűen újszerű és érdekes azt látni a vásznon, hogy egy, már a halálán lévő idős ember fegyverrel a zsebében utazza be az amerikai államokat, hogy bevégezze a feladatát. Igen, láttunk már hasonlót nem egyszer, de nem így!
Az Emlékezz! minden erőssége összpontosul egy jelenet során, ahol is Zev konfrontálódik egy náci fanatikussal, akit az a Dean Norris alakít, kinek neve 160 film és/vagy tévéműsor stáblistáján volt már olvasható. Ezen nagyjából 10-15 perc során minden tökéletes összhangba kerül: a filmre is jellemző sejtetés mozgatja a jelenetet, a feszültség pedig olyan hihetetlenül magas számon pörög, hogy a gyomromban éltem meg az egészet. Plummer és és Norris játéka hibátlan, Mychael Danna zenéje szorongáskeltő, a történéseket pedig bármelyik thriller megirigyelné. Tényleg nem szeretnék semmit lelőni, de számomra az év egyik legemlékezetesebb jelenete lesz ez, abban biztos vagyok.
Arról pedig, ahogy a film véget ért abszolút nem szeretnék beszélni. Maradjunk annyiban, hogy az Emlékezz! mindenféle csattanó nélkül is egy komplett film lett volna, mégis tartogatott meglepetéseket a végére. Egy nagyon fura kettősség van bennem, mert az Emlékezz! egyszerre roppant egyszerű, sokak számára talán még kiszámítható is történetileg, ugyanakkor mégsem tudnék még egy olyan alkotást mondani, amit Atom Egoyan filmje mellé tudnék rakni összehasonlításképpen. Megnézésre erősen ajánlott!
Értékelés: 75%
Kiknek ajánljuk?
- Christopher Plummer követőinek.
- A thrillerek szerelmeseinek.
- Azoknak, akik már nem szerettek volna esélyt adni holokauszt témájú filmeknek.
Kiknek nem ajánljuk?
- Azoknak, akik a párbeszéd-központú filmeket szeretik.
- Azoknak, akik a több szálon futó cselekményt preferáljak.
- Azoknak, akik félnek az idős bácsiktól.