Hirdetés

Filmklasszikus: Csillagközi invázió (1997)

|

A film, amit első blikkre Leni Riefenstahl is megirigyelne.

Hirdetés

Bizonyára nem Paul Verhoeven volt az első, aki filmet forgatott a háború borzalmairól, de háborús propagandafilmbe bújtatott ellenpropagandát sem előtte, sem utána nem készítettek túl sokat. Az "ellenpropaganda" jelzőjét is csak több évvel később akasztották az idén 25 éve bemutatott Csillagközi invázióra, mert a megjelenése idején ezt a filmet is legalább annyira lehúzták, mint a holland rendező az alapot jelentő Robert A. Heinlein-regényt. Sőt, elmondása szerint végig sem olvasta, hanem forgatókönyvírója, Ed Neumeier foglalta össze neki a lényeget.

Hirdetés

Na, de mégis mit látott Verhoeven ebben a szemlátomást botegyszerű történetben, amiben néhány árja külsejű fiatal földönkívüli óriásbogarakat öldököl? Leni Riefenstahl, a náci propaganda-filmgyártás kreatív elméjének munkásságát, aki előszeretettel rendezett olyan filmeket a második világháborúban, amikkel a nemzet (akkori) ideológiájának képére és hasonlatosságára formálhatja a népet. Verhoeven szerint Heinlein regényében is fellelhetőek a fasizmusra és a militarista irányelvekre utaló gondolatok, ezért számára tökéletes alapanyagul szolgált arra, hogy mindezt a saját direktívája ellen fordítsa és dekonstruálja.

1997-ben azonban a legtöbb (elsősorban amerikai) kritikus és néző egyáltalán nem így interpretálta a látottakat. Míg a laikusok többsége egy ultraerőszakos akciófilmként tekintett rá, addig a szakmabeliek egy része egyenesen neonácinak bélyegezte Verhoevenéket a film káros üzenete miatt. Tény, ami tény, a Csillagközi invázió formátumában van annyi csavar, hogy mind a kikapcsolódásra, mind a mélyebb gondolatokra vágyók igényeit kielégítse. (Az már más kérdés, hogy a később született elemzéseknek és kritikáknak köszönhetően ma már nem lehet nem szatirikus hangvételű filmként gondolni rá.)

Lehetne megint értekezni a film háborúellenes szimbolikáján, de szerintem ezt már éppen elegen megtették. A filmben mégis van egy motívum, ami különösen félelmetes és aljas: ha belegondolunk, a Csillagközi invázió arra sarkallja a nézőt, hogy a nácikat megfeleltető szereplőknek szurkoljunk. Hiszen ki ne tudna drukkolni Johnny-nak (Casper Van Dien), Dizzy-nek (Dina Meyer), Ace-nek (Jake Busey), Carmennek (Denise Richards), vagy az SS-tisztiruhába öltöztetett Carlnak (Neil Patrick Harris)? Na, ugye.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


A Csillagközi invázió remekül egyensúlyoz az idealizált hurráoptimizmus és a kegyetlen valóság között, melyek között a hidat az egyén társadalomért hozott áldozata képezi. A reklámbetétek, a leszakadó végtagok és kiszívott agyvelők, a rendszerkritika és a melodráma egytől egyig megférnek egymás mellett Verhoeven adaptációjában, melyek különös egyvelege maradandó két órát ajándékoz a nézőknek. Ilyen az, amikor a művész trollkodik. És milyen jól tette! Isten éltesse a 25 éves Csillagközi inváziót!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.