20 éve fogott először össze Danny Ocean (George Clooney) és sztárbandája, hogy véghezvigyék minden idők leglátványosabb kaszinórablását. Talán már senkinek sem kell bemutatni a jól ismert történetet, amiben a frissen szabadult Dannynek az az első lépése feltételes szabadlábon, hogy új csapatot verbuváljon a következő akciójához. Hát igen, ő ez a bevállalós fajta…
Ki ne emlékezne a folyton zabáló Rusty-ra (Brad Pitt), az állandóan egymás haját tépő Malloy-fivérekre (Casey Affleck és Scott Caan), az akrobatikus gumiemberre (Qin Shaobo, aki egyébként a való életben sem beszélte túl jól az angolt), vagy magára a kaszinófejedelemre, Terry Benedictre (Andy Garcia)? Én nem tudom, hogy a rendezői székben ülő Stephen Soderberghnek milyenek a meggyőzési képességei, de el kell ismerni, hogy ritkán lát az ember ehhez hasonlóan impozáns A-listás színészekből álló szereplőgárdát. Az imént felsorolt néhány nevecske ugyanis csak a jéghegy csúcsa, mert emellett még olyan tehetségek kapnak komoly szerepet a filmben, mint például Julia Roberts, Matt Damon és Don Cheadle.
Soderbergh heist movie-ját azonban nagy valószínűséggel nem emlegetnénk fel a zsáner klasszikusai között, ha csupán az ékes színészgárda lett volna az egyedüli értéke. Ha olyan színészeket sorakoztatsz fel az új filmedhez, mint Brad Pitt, Julia Roberts vagy épp Matt Damon, nagyon oda kell figyelni a rendezői instrukciók határozott, ugyanakkor megfontolt véghezvitelére, mert lássuk be, ezen a forgatáson nem voltak híján az erős személyiségek, akik akár egymaguk is el tudtak volna vinni egy filmet a hátukon. Soderbergh viszont nem esett bele ebbe a hibába, hanem ehelyett tető alá hozott egy mindvégig feszült és szórakoztató "rablófilmet", ami mind forgatókönyv, mind rendezés, mind pedig technikai megvalósítás terén maradandót alkotott.
A film egyik legnagyobb érdeme, hogy az első pillanattól érdekelte a nézőt, hogy KIK rabolnak ki KIT. Tehát. Nem is feltétlenül az indíték az, ami kiváltja és fenntartja az érdeklődést, hanem az egyedi karakterek között fennálló összhang és disszonancia egyvelege (no, meg a hajmeresztő pénzrablási technikák). Van egy szerethető csapatunk, akiknek a tagjai korántsem feddhetetlenek, mégis drukkolunk nekik, és ott áll velük szemben egy tenyérbemászó gengszter, aki ráadásul Danny Ocean ex-feleségével randizgat! És erre jön még Soderbergh hangulatteremtése, ami elsősorban az operatőri munkán (ami szintén a direktor kézjegye, csak rejtélyes módon Peter Andrews néven tüntették fel a stáblistán) és a filmzenén (David Holmes) tetten érhető.
Bár a folytatások kritikai szempontból kevésbé muzsikáltak olyan jól, mint a Tripla vagy semmi, leszögezhetjük, hogy ha nem is egy teljesen új műfajt, de egy talán kevésbé kiaknázott zsánert frissített fel Soderbergh franchise-a, amiből ezúttal a klasszikusok közé emelkedett nyitódarabot ünnepeljük. Isten éltesse A dicső tizenegy utódját, az Ocean's Elevent!