Így neveld a sárkányodat 2. – Premier kritika

A Dreamworks az a stúdió, amelynek animációs részlege – bátran kijelenthetjük – végérvényesen kezd felnőni és zöld ogrés gyerekszobáját maga mögött hagyni. Persze közben nem felejt el ugyanaz az ártalmatlan, popkultúrális utalásoktól hemzsegő kis lurkó maradni (pl. Turbó, Madagaszkár 3.), amire alkalomadtán emlékeztetik is, ugyanakkor az elmúlt években látványosan kezd kijönni a tinédzserkorból. Ennek első állomása az érettséginek is beillő Kung Fu Panda volt, diploma osztónak pedig jelen írásom első fejezete feleltethető meg. Persze mint minden fiatal, a legnagyobb igyekezete ellenére is hibázik, nem talál a kör közepébe (Az öt legenda), de legalább próbálkozik, fejleszti már meglévő képességeit (Kung Fu Panda 2.), hogy végül eljusson jelenlegi doktorijához.

Amelyből eleddig a Pixarnak és a Disneynek van, nem is kevés, de hogy túl vannak fénykorukon, azt az egyre biztosabb receptjeik jelentik. Persze Hablaty és Fogatlan legújabb kalandja sem találja fel a sárkányfüvet (lássuk be, ezt elég nehéz manapság), de amíg olyan rendezők kerülnek egy film élére, mint Dean DeBlois, addig a minőséget bátran emlegethetjük a fent említett elődök szintjén.

A 2010-es első rész abszolút több volt, mint kellemes meglepetés kategória. Az ezerszer elmesélt két kívülálló barátsága/ ember és állat egymásra találása, valamint környezetük megváltoztatása pont a megfelelő arányban tálalta a tanmesei elemeket a humorral a látvánnyal és jól eltalált karakterekkel, mindemellett kellően bátor is volt. Ezt pedig remekül viszik tovább új sárkánylovassal és egy sereget toborzó eszelőssel, mindamellett főhőse is folyamatosan fejlődik, és hogy ez nem hat egy percig sem erőltetettnek, arra a valóban hatásos, meghitt pillanatok jelentik a garanciát.

DeBlois mellől rendező partnere, Chris Sanders a folytatásra már dobbantott, hogy inkább a kőkorszaki famíliával foglalkozzon, de Croodék a bizonyíték rá, hogy nem utóbbi a bevállalósabb. Sőt! DeBlois ezúttal gyakrabban meri elhagyni a járt utat a járatlanért, és pont ezért fog elődjéhez hasonlóan bekerülni ez is a klasszikusok közé. Az író-rendező megfelelő arányban adagolja a humort, az akciót és a drámát, és mindamellett, hogy főszereplője felnövése végtelenül hatásosan van végigvezetve, különálló filmként is abszolút megállja a helyét. Ennek tetejébe pedig egy igazi lélegző világot teremtett, sárkányok élő és virágzó mitológiájával (ebben pedig nem kis szerepe van Cressida Cowell, a filmek eredetijéül szolgáló regénysorozatának), csak a némileg alulmotivált főgonoszért kár.

Az Így neveld a sárkányodat 2. azon ritka folytatások egyike, amely egyszerre dolgozza meg a rekeszizmaidat, a szívedet és a könnycsatornáidat. Ráadásul teljesen mindegy, hogy kisebbekkel ülsz be rá, vagy csak egymagad, mert amíg nézed, ugyanolyan tátott szájú lurkó válik belőled, mint aki húsz éve ugyanekkora áhítattal bámulta az Oroszlánkirályt. Egy szőrös szívű kritikusból pedig csak szakmájuk igazi (sárkány) mesterei tudják előhozni a még mindig benne lakó kisgyereket. https://www.youtube.com/watch?v=GxdeiALWfrk