Jupiter felemelkedése – Kritika

Valójában a testvérpár minden filmjében ott van a nagyravágyás, a nagyot mondani akarás a Mátrix óta. Ott sikerült leginkább összeegyeztetni a tartalmat és a formát, a stílust a szórakoztatási faktorral. Nem hiába reklámozzák azóta minden filmjüket – köztük a jelenlegit is – Neo kanálhajlításával. A trilógia folytatásai már pont ezért nem tudták megismételni a régi varázst, mert fontosabb volt a seregnyi Smith ügynök, valamint a mélyfilozófiainak szánt kérdések boncolgatása. A Spped Racer-t pedig inkább könyveljük el egy LSD-tripnek, míg a Felhőatlasz nívójában az eredeti regény írójának, David Mitchellnek, valamint Tom Tykwernek a személye játszott közre. Watchowskiék most egy egész univerzumot próbáltak teremteni, azonban az aprólékos világépítés következtében a szív és a lélek mellett sokszor a józan ész is odaveszett a mértéktartás mellett.   Azt viszont szögezzük le rögtön az elején, hogy a rendezők most is olyan univerzumot hoztak létre, ami amellett, hogy rendkívül impozáns, egy szempillantás alatt magába tudja szippantani az embert. Persze ebben a hatalmas világegyetemben semmi olyan nincs, amit korábban ne láttunk volna. A Jupiter felemelkedésében éppúgy megidéződik Frank Herbert Dűnéje, mint Philip K. Dick munkássága, nyakon öntve a Flash Gordon szellemiségével, miközben visszaköszön a testvérek fent említett kultikus műve is. Igazi masszív űropera ez, amiben csak úgy röpködnek a kifejezések, fajok és világok, ezzel is mellőzve A galaxis őrzői könnyedségét vagy legkisebb öniróniájának a jeleit, amiben az univerzum sorsát meghatározó testvérviszály hol a délutáni szappanoperákat, hol pedig az ókori királydrámákat idézi, szerencsére inkább az utóbbit. A film mindezek ellenére nem, vagy nem egészen működik, ugyanis érdemi karaktereket, vagy történetet nem sikerült hozzá írni, épp ezért a világa vonzónak ugyan vonzó, de valamire való figurák híján a legkevésbé sem szerethető.

Ez elsősorban pont a címszereplő Jupiteren és az őt alakító Mila Kunison bukik. Igazi Hamupipőke történet az övé (csakhogy még egy klasszikust idecitáljunk), amiben a szegény sorsú bevándorló takarítónő (aki mindig full sminkben és szűk farmerben pucolja a WC-t, és azért almás termékre is simán telik neki) egyik pillanatról a másikra az univerzum királynőjének a címére pályázik, ezzel jogot formálva a Föld tulajdonjogára, az eredeti tulajdonosok pedig az ő fejére. Jupiter karakterét a forgatókönyv jobbára csak egyik helyzetből dobálja a másikba, ahonnan Channing Tatum fejvadászának rendre ki kell mentenie a leglátványosabb CGI orgia közepette, ami a kezdeti izgalmak ellenére egyre inkább unalomba fullad, ahogy majd minden szétrobban vagy széthullik. A figura teljesen passzív, és éppen ezért a legkevésbé sem érdekes, amiben közrejátszik, hogy Mila Kunis-t tehetség híján szempilla rebegtetésre kényszerítik, általában minél csicsásabb ruhákban. 

A többi szereplő sincs sokkal jobb helyzetben, akiket a forgatókönyv random dobál be, attól függően mikor van egy kis funkciójuk. Ebből is a legjobban a Tatum alakította Caine kerül ki, akit annak ellenére ment meg Tatum karizmája, hogy karaktere érdemi motivációit már a játékidő első felében felfedik, és onnan továbblépni sem tudnak, lévén a legkisebb kémia sincs meg közte és Kunis között. Eddie Redmayne pedig már-már szórakoztatóan pocsék ellenlábasként, ami nem kizárt, hogy az Oscar-díjába fog kerülni, míg Sean Bean helyzete és motivációi is úgy változnak, ahogy azt a készítők jónak látják, semmint ahogy azt a karaktere indokolná.

Éppen ezért nem csodálom, hogy a kritikusok tengeren innen és túl rühellik, ezt az egyértelműen tini közönségnek becélzott, nem egyszer fájdalmas párbeszédekkel tarkított mozit. Ugyanis kétségtelenül nem jó film a Wachowskiék legújabb tripje, ami után örülhetnek, ha százmilliós költségvetésű film közelébe engedik őket, viszont megkockáztatom, hogy korábbi, szintén kevésbé jól sikerült alkotásaikhoz hasonlóan ennek is kijár majd bizonyos körökben a kultstátusz. Idővel persze. Impozáns világa ugyanis sokszor egy szexszel és erőszakkal lényegesen átitatottabb mozit sejtet, pörgő tempója pedig a szemkápráztató látványa mellett egy valóban szórakoztató alkotássá teszi. Már amennyiben az elvárásainkat nem helyezzük a csillagos egekig. https://www.youtube.com/watch?v=gyVaa6uRVuE