Rayhalt Galharrow egy rendhagyó hős. Habár rendhagyóságával együtt akár egy hagyományos hősnek is aposztrofálható, hiszen azon protagonisták csoportját gazdagítja, akik hatékonyan palástolják minden jószándékukat és pozitív tulajdonságukat, ilyenből pedig dögivel akad akár ha az irodalmat, akár ha a filmeket vesszük figyelembe.
Galharrow - ahogyan azt már a regény első oldalairól is kitűnik - korántsem az a fajta figura, akit egy fikarcnyit is érdekelne bárki jóérzése, vagy aki hírből is ismerné az empátiát. Talán akkor, ha két bajtársairól, a mogorva és mizantróp Nenn-ről, vagy hűséges partneréről Tnotáról van szó, de velük is pusztán felszínes társalgásokat folytat és egymás anyját szidják. Olyan karakter ő, mint amilyen Joe Hallenback Az utolsó cserkész című filmben, vagy épp Marv a Sin City-ben, de akár idecitálhatjuk Humphrey Bogart valamennyi filmes megnyilvánulását. Szőrös szívű, életét sziklaszilárd elvek alapján éli, melankóliáját és vérző szívét pedig napi rendszerességgel fojtja bele kíméletlenül egy jókora üveg szeszes italba és valami jóféle dohányba. Megvan a maga bája az ilyen kvázi síkegyszerű figuráknak és a köréjük írt történeteknek, hiszen jó lehetőséget adnak arra, hogy a szerző, avagy mozgókép esetében filmrendező a hard boiled krimi, vagy épp akciófilm zsánerének keretein belül hozzon létre a maga pőreségében szórakoztató alkotást. E sorok írója szerint az ilyen történeteknek mindig van helyük, hiszen mindig magában rejt valami perverz izgalmat, amikor egy olyan karakter igazság felé tett vesszőfutását tekinthetjük meg, aki alapvetően magasról szarik mindenbe. Habár a tiszta erkölcsűség nemes dolog, az ilyen alkotások mindig jó érzékkel célozzák meg az olvasóban megbúvó cinikus barmot, aki legszívesebben kárhozatra ítélné a fél emberiséget, csak hogy aztán a hőssel együtt kezdjük el felfedezni a magunkban megbúvó érzékenységet.
Az Éjszárny a fantasy-regények ikonográfiájába injektálja a hard boiled-krimik hőseinek karakterisztikáit, ezt figyelembe véve pedig máris egészen újszerűnek hat mind a próbálkozás, mind pedig a végeredmény. Ed McDonald regényében ugyanúgy helyet kapnak a műfajtól elkülöníthetetlen fantasztikus, valóságtól elemelt elemek, mint a tőről metszett badass-motívumok. A történet maga eposzokba illő, világvégét megelőző küzdelmeket jelez elő: adott egy világ, amely elviekben védelmet élvez bizonyos külső erőkkel szemben (ezek a külső erők a Mély királyai, akik természetfeletti képességekkel rendelkeznek). Amikor meginogni látszik ez a védelmi vonal, Galharrow-ra hárul a feladat, hogy kifésülje a dolgokat és kiszedje a gesztenyét a tűzből. Dúlva-fúlva bár, de csak belemegy a játékba - köszönhetően egykori szerelmének, aki a nagykönyvnek megfelelően a semmiből tűnik elő és rendesen felkavarja az állóvizet. Akárcsak Ilsa és Rick (a Casablanca című méltán nagy sikerű film főszereplői) esetében, kettejük boldogság-igényét szépen beárnyékolja koruk szabadságvágya, az élet minden áron történő védelme. És akárcsak Ilsa és Rick esetében, szerelmük örök kárhozatra van ítélve.
Az Éjszárny fele-fele arányban dolgozik olyan összetevőkkel, amelyekkel már nagyon is jó ismertségben lehetnek az olvasók és amelyek újnak tűnhetnek: magányos, marcona főhős, döglődő világ, varázslók, mágusok és istenek, egy régmúlt szerelem árnyéka, esély a megváltásra. McDonald ezeket az elemeket igyekszik felturbózni néminemű eredetiséggel, amelyek javarészt akkor mutatkoznak meg, amikor az általa megteremtett világról beszél. A tündérmeséktől, a színes-szagos fantasyk világától jelenleg távol állunk, helyette egy szürke, erőszaktól bűzlő, szikár univerzumot kapunk, amelyet csak itt-ott tör át a hétköznapiságával is egzotikus mágia, a természetfeletti mindent átható ereje. Az író egy olyan világot rajzol fel, amely egyes elemeiben meglehet hogy ismerős, mégis érezhetően hisz benne, hisz abban, hogy ezt megéri kibontani és továbbgondolni. Habár itt-ott személy szerint kidolgozatlannak éreztem a mitológiát (hol úgy éreztem, hogy egy középkori stílusú világban vagyunk, hol valami modernebbnek mutatta magát), illetve a fonóknak nevezett mágusok, valamint maga a fonás technikája is kevéssé volt megmagyarázva, mégis izgalmasnak tartottam és bőven látok potenciált benne. Bőven el tudom képzelni, hogy McDonald még többet tobzódjon ebben az univerzumban.
Az író a narratívát ügyesen szőtte-fonta, dacára a sok macsó klisének (Galharrow és a világnézete lényegében akkora klisé, mint a ház, de nem lehet rá haragudni), mindvégig lebilincselőnek, érdekfeszítőnek bizonyult. A fordulatok többségében meglepőnek hatottak, ahogyan működőképes volt a főhős karakterének íve (egyszerű gyilkológépből szép lassan egy érző, felelősségteljes emberi lénnyé fejlődött), és bizony rendkívüli igénnyel vetette papírra az akciójeleneteket is. Akárcsak ha egy filmet néztem volna, olyan erővel elevenedtek meg az ütközetek, harcok - a szerző érzékletes prózájának hála szinte hallottam és láttam magam előtt minden egyes pofont, éreztem a robbanások erejét és befészkelte magát az orromba a harcban elesett szerencsétlen halottak orrfacsaró bűze. Az író mindezek mellett azt a zsigeri, fizikai fájdalmat is érzékletesen mutatja be, amelyet a hős a bőrét ékítő, kvázi felettesi pozícióban lévő holló életrekeltekor érez. Úgy gondolom tehát, ha valaki pusztán egy műfaji regényként, zsigeri élményekre szomjazva veszi kézbe a könyvet és egyéb elvárása nincs, mindenképpen jól fog járni az illető. Ha pedig valami pluszra is vágyik, úgy megkapja azt is.
Egyes részleteiben ugyan kissé tehát egyenetlen (mitológiaépítésben még van mit csiszolni), a macsóskodásból akár vissza is lehetne venni, valamint egyes szegmensek egy-egy karakterre vonatkozólag hagy maga után némi kívánnivalót és nem landolnak úgy, ahogy érdemelnék (például Nenn vallomása Galharrow-nak), de ezek apró szépséghibák csupán egy olvasmányos, sokszor lehengerlő és vértől patakzó akciófantasy lapjain. Szép munka.
Az író Ed McDonald az Éjszárnyat egy trilógia első darabjának szánta, ennek megfelelően a következő etap már úton van. Olyannyira, hogy márciusban már olvashatjuk is a kész művet (mely a Hollóvér címet viseli), ehhez hasonlóan az Agave kiadó jóvoltából.
A könyvet köszönjük az Agave Kiadónak! Az alábbi linken Ti is beszerezhetitek!