Megkezdődött a nyári szezon, ami azt jelenti, hogy a kelleténél kicsit több olyan film érkezik a mozikba, amik nem feltétlen nevezhetők nívós alkotásoknak, de megússzák egy hanyag kézlegyintéssel: "Hát, még mindig jobb itt bent a hűvösben, mint kint a dögmelegben." - sóhajtjuk magunkban.
A helyzet persze ennyire nem vészes a Központi hírszerzés esetében, csak épp senki ne számítson többre, mint amennyit árulnak magukból a film poszterei vagy előzetesei.
Rawson Marshall Thurber a Kidobós: Sok flúg disznót győz és a Családi üzelmek című nagy sikerű és univerzálisan szeretett komédia rendezője ezúttal két egykori gimis osztálytárs köré rendezett egy filmet, akik közül az egyik egy kollégái által üldözésbe vett CIA-ügynök (Dwayne Johnson), a másik pedig egy szürke hétköznapokba besavanyodó aktakukac (Kevin Hart). A cselekmény során természetesen gyorsan kiderül, hogy így vagy úgy, de mindkettejüknek égető szüksége van a másikra ahhoz, hogy rendbe jöjjenek a dolgaik - legyen szó hétköznapi, magánéletbeli problémákról, vagy épp szakmába vágó gondokról.
Javarészt a megszokott sémák mentén halad a film, jóformán ugyanazokat az emocionális ütemeket megütve, amiket elvárunk egy haverfilmtől. Egytucat humoros szekvenciát követ egy kevésbé humorosnak szánt szekvencia, közbeékelődik néhány akcióbetét, és így tovább. Szerencséjére válik azonban, hogy túlzottan komolyan nem veszi magát, a karakterdráma (és itt a "drámát" ne tessék szó szerint, halál komolyan venni) bőszen alá van stócolva egy jókora adag humorral, amelyet majd mindenki megítél a saját szájíze szerint, hogy mennyire okosan kifundált, vagy épp gyenge. Sajnos én személy szerint inkább az utóbbi felé tendálnék még akkor is, ha egyszer-kétszer azért mosolyra húzódott a szám. A gegek többnyire erős közepes és gyenge közepes között mozognak, túlzottan kímélve a nézők rekeszizmait. Ezt ellenpontozván van egy elviselhetően pergős tempója a filmnek, ami mégsem hagyja, hogy teljes unalomba fulladjon a nagyérdemű, de ettől még egy vicc sem lesz térdcsapkodósabb a jelenlegi állapotánál és a forgatókönyv sem lesz jobb. Érdemes összevetni a 21 Jump Street-tel és a különbség szembetűnő lesz: ott a gegek kreatívak, a karakterek közti interakciók zseniálisak, a műfaji jegyeket pedig értőn parodizálja ki. Itt megelégedtek néhány olcsó, "melegből a hidegre bemenekülő"-közönség számára íródott viccekkel. Amiket lehet ugyan élvezni, lehet rajtuk mosolyogni, de egyiket se fogjuk igazán sokszor felemlegetni.
No de ne fussatok messzire, még nem fejeztem be. Mielőtt még úgy tűnnék, mint aki egy vállalhatatlan filmnek szeretné beállítani Thurber komédiáját, pontosítanék azért egy kicsit. Nem vállalhatatlan. Nem borzalmas. Csak épp sose igazán jó - viszont amikor közel kerül ahhoz, hogy jó legyen, azt kétségkívül Dwayne Johnson-nak köszönhetjük. Dwayne már ez előtt is bizonyította, nem csupán a csontok töréséhez ért, de ahhoz is, hogy megnevettessen minket, ezen profiljára pedig most még inkább ráerősít. A karakter, akit alakít maga a két lábon járó furcsaság: izomkolosszus, aki övtáskát hord (ami, mint tudjuk, a cikiség egyik jelképének számít egyes körökben) és egy unikornist ábrázoló pólót. Egy két lábon járó bulldózer bőrébe bújt szende és barátságra vágyó mackó. Tulajdonképpen ezzel a film összes valamire való poénját leírtam, de nem baj, Dwayne olyan szeretnivaló bumfordisággal és őszintének ható naivitással hozza ezt a karaktert, hogy már sokszor a jelenléte önmagában képes megmosolyogtatni az embert. Tegyük még hozzá azt, hogy a film egyik fő érzelmi vonala is hozzá köthető (rövid ismertetés: a történet elején ő még mikrofonfejű, hájas és megszégyenül az egész suli előtt), aminek megoldása - őszintének kell lennem - meglehetősen aranyos és szinte szívet melengető. Nála kevésbé emlékezetesen viccelődik Kevin Hart, de ezt tudjuk be a forgatókönyv hibájának: nem sok dolga van azon kívül, hogy fossa a szót és hüledezzen, ez pedig így önmagában nem elég a győzelemhez. Javára legyen mondva, hogy azért a Dwayne-nel való interakciói és a köztük lévő kémia működőképesnek bizonyult.
A Központi hírszerzés tehát távol áll attól, hogy a műfaj ékkövévé váljék, de a végén nem is tűnik olyan vállalhatatlan alkotásnak. Színtiszta alibinek ható történetét nagyjából képes kompenzálni Dwayne Johnson-nal és azzal, hogy egy-két akciójelenetben megmutatkozik a tehetség és az őrület (például amikor Dwayne Johnson valakit egy banánnal intéz el), de őrületes hahotát azért senki ne várjon. Ha hasonlíthatnám valamely közelmúltbeli filmhez, akkor a Gyilkos páros jutna eszembe: elhanyagolható forgatókönyv, jelentéktelen cselekmény két karakterrel, akik közti kémia menti a menthetőt.
65%
Kiknek ajánljuk?
Azoknak, akik imádják a hasitasit.
Azoknak, akik képtelenek megunni Dwayne Johnson jókedvű nevetését.
Kiknek nem ajánljuk?
Akik egy filmben épkézláb forgatókönyvet is keresnek.
Akik a Családi üzelmek után egy sokkal jobb filmet várnának a rendezőtől.