Hirdetés

Kút - Kritika

|

"Az élet egy kút." - Gigor Attila vadiúj filmjére simán megérte kivárni azt a bő nyolc évet.

Hirdetés

Kissé túlzás volna azt állítani, hogy Gigor Attila a Coen-fivérek eltitkolt harmadik tagja, ám nekem mégis ez a gondolat férkőzött a fejembe a film megtekintése közben: akárcsak a Véresen egyszerű, a Fargo és A nagy Lebowski rendezői, úgy Attila is az abszurdjánál fogja meg az életet és egy nagy kanál cinikus attitűddel tálalja elénk. 

Hirdetés

A Kút alapvetően egy többszereplős kvázi-kamaradráma, mely egy csapatnyi prostituált, egy sofőr, egy verőlegény, egy benzinkutas és annak fia, valamint egy mozgássérült történetét és egymással való csúnya konfrontációjukat regéli el. A cselekmény bár nem mentes ilyen-olyan fordulatoktól és meglepetésektől, mindezek csupán a jéghegy csúcsát képezik, a rendezőt sokkalta jobban érdeklik ennél a karakterei, azok embertársaikhoz, az élethez, valamint saját hivatásukhoz fűződő viszonyuk. 

Ennek megfelelően a film legerősebb pontjai közé tartoznak a karakterek és az őket megformáló színészek/színésznők: a főszereplő Lacit megformáló Jankovics Péter  például minden erőlködés nélkül hozza pici humorral és nagy adag titokzatossággal fűszerezve a rezzenéstelen arcú, hol sztoikus nyugalmat, hol elfojtott feszültséget, hol pedig egyetemes nemtörődömséget magából árasztó karaktert, aki passzív érdeklődőből válik lassan valószerűtlen és bizonytalan hőssé. Mellette (vagy inkább, a film szerint ellene) Horváth Csaba agresszív dúvadként alakítja a főnökének (László Zsolt rövidke szerepében igazi scene-stealer) tetemes pénzösszeggel tartozó, prostikat fuvarozó sofőrt - kiszámíthatatlanul felszínre törő őrjöngésével kellőképp fenyegető jelenséggé képes válni még úgy is, hogy ostobasága átüt a vásznon (mint a legjobb Coen-filmek szereplőinél is megfigyelhetjük), sőt talán így méginkább. Hogy aztán a Kovács Zsolt által játszott alkoholista benzinkutas (ennél jobban lecsúszni nem lehet, a színész pedig ezt zseniális odaadással adja át nekünk) és Tzafetas Roland mozgássérült segédjéről ne is beszéljünk - üdítő adalékok az amúgy sem túl unalmas szereplőgárdához. Más kérdés, hogy a karakterek egyikéről se mondható el, hogy túlzottan - a szó klasszikus értelmében - ki lennének dolgozva, de ez nem válik a film hátrányára: Gigor Attila sokat bíz a néző fantáziájára a szereplők előéletét illetően és nem köt mindent az orrunkra, ez pedig nem sérti a film szövetét egy cseppet sem. 

Ámbár talán a legnagyobb meglepetés a lányokat illeti, akik egyrészről a maguk módján elbűvölő jelenségek, másrészről pedig a történet lehetővé teszi ezeknek a tüneményeknek azt, hogy másként is szemrevételezzük a cselekmény alkotóelemeit. Egytől-egyig erősen rányomják bélyegüket a filmre és ami a legizgalmasabb, hogy a direktor nem hajlandó rájuk aggatni az agyonhordott áldozatszerepet, helyette nagyon ügyesen és minden fizikai rásegítést nélkülözve (értsd: nem kezdenek el közelharcolni, nem törnek nyakakat Russ Meyer hősnőire reflektálva) futtatja ki a filmet arra, hogy tulajdonképpen ők a film egyetlen olyan szereplői, akik tisztában vannak a szerepükkel és akik kézben tartják azt a bizonyos gyeplőt. Uralják a terepet és köszönik szépen, de ők aztán nem kérnek sem a megélhetésüket illető sajnálkozásokból és lenéző szövegekből, sem pedig abból, hogy valaki kimentse őket jelenlegi helyzetükből. A lányok közül (Trokán Nóra, Pokorny Lia, Irma Milovic) ez főként Kurta Niké karakterén lett prezentálva, aki egyszerre "love interest" és "bajbajutott lány", ám történetének végkimenetele szépen rámutat a Kút egyik kulcstételére, mely szerint nem lehet mindenkit megmenteni. 

A Kút persze nem csak azok tetszését fogja elnyerni, akik odavannak a feminista felhangoktól sem mentes történetekért (lévén, hogy ez inkább csak szubtextusként, nem látványosan előretolva jelenik meg), hanem az abszurd humor és a Coen-, illetve Tarantino-filmekbe is passzentosan beleillő, vehemens és hirtelen ránk szabadított erőszakos jelenetek elkötelezett rajongói is megtalálhatják a maguk számítását. Az éjfekete humor és cinizmus méregerős kombinációja pedig már csak hab a tortán - Gigor Attila világszemlélete ha nem is túl szívderítő, azért szórakoztató és igazi ínyencfalat filmnek adott táptalajt. És ami szintúgy nem elhanyagolható a végeredmény megítélése szempontjából: atmoszféra teremtő képessége példaértékű, Pater Sparrow-val közösen sikerült az amúgy nagyon minimalista helyszínt is izgalmassá és hangulatossá varázsolni. Mindezt nézve ki lehet jelenteni, hogy a Kút vitán felül az utóbbi idők egyik legjobb, legszórakoztatóbb magyar filmje, amivel egész biztosan több év végi toplistán találkozni fogunk majd.

Értékelés: 80%

Kiknek ajánljuk?:

- Az abszurd humor kedvelőinek.
- A magyar film drukkereinek.
- Azoknak, akik eddig nem találták meg számításaikat a magyar filmben - hátha majd most

Kiknek nem ajánljuk?:

- Azoknak nem, akik kivannak a sok káromkodástól.
- Azoknak nem, akik a beszédesebb hősöket kedvelik.
- Azoknak nem, akiknek már A nyomozó se jött be.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.