Mr. Holmes - Kritika

|

Sherlock Holmes visszatér és kora ellenére nem sokat változott - Bill Condon filmje viszont a karakter legnagyobb rajongóinak is szolgálhat kellemes meglepetésekkel.

Sherlock Holmes-ot mindenki ismeri: minden idők egyik (ha nem a) legnépszerűbb és legzseniálisabb nyomozója megannyi mozgóképes feldolgozását és interpretációját megkapta már évtizedek folyamán (hogy csak a legjobbakat említsük: a Jeremy Brett-féle Holmes-sorozat sokunknak kedvence, a Benedict Cumberbatch-et címszerepbe tevő Sherlock pedig szintén óriási közönségsikert tudhat magáénak), de így, ahogyan Bill Condon megjeleníti filmjében, talán még soha nem láttuk.

 

Hirdetés

Sherlock Holmes detektívet ezúttal egy olyan oldaláról ismerhetjük meg, amelyet eddig nem ismertünk. A Mitch Cullin A Slight Trick of the Mind című regényének nyomán készült filmben Holmes-ot, mint zsémbes öregembert ismerhetjük meg, aki egy régre visszanyúló lelki sérülés miatt rég felhagyott nyomozói tevékenységével - helyette másik kedvenc elfoglaltságának, a méhészkedésnek él és kedvességével próbálja bearanyozni házvezetőnőjének napjait. Igazából ez utóbbi nem igaz, Holmes ugyanis képtelen levedleni igazi személyiségjegyeit és megállás nélkül gorombáskodik - még arra sem hajlandó, hogy véka alá rejtse véleményét az ebédről.

 

Mindeközben detektívünk hébe-hóba azon van, hogy élete egyik (ha nem a) legnagyobb rejtélyét megfejtse és a legnagyobb ellenfelét legyőzze: saját demenciájával kell szembe szállnia ahhoz, hogy megoldja azt a rejtélyt, hogy mégis miért hagyott fel annak idején a nyomozással. Egy megkezdett kézirat és egy régi ügye nyomán készült mozifilm adhat neki kulcsot a megoldáshoz, amelynek megfejtéséhez azonban még szüksége lesz egy a személyéért és munkásságáért rajongó kisfiúra, aki így, élete utolsó szakaszában igazi lelki társat jelenthet a címszereplőnek.

 

A Mr. Holmes tehát ellenben az ezt megelőző adaptációkkal egyrészt nem Arthur Conan Doyle műve alapján készült, hanem a regényíró magát a karaktert vette alapul és ellenben Conan Doyle-al, Cullin egy valós karakterként ábrázolja a zsémbes detektívet, ezzel máris adva egy izgalmas vonulatot a nagy egésznek. Az, hogy Holmes-ot hús-vér karakterként ábrázolja, egyrészt lehetőséget ad arra, hogy összeütköztesse a valóságot a fikcióval: a Mr. Holmes egy a popkultúra szerves részeként tekint a karakterre, aki az írói fantázia segédletével lett azzá a popkulturális ikonná, amelyként mi ismerjük - állítja Condon mozifilmje. A film legszórakoztatóbb elemeiként így azok az apró utalások válnak, amelyek felhívják figyelmünket a különbségekre: Holmes a valóságban például nem szarvaslövő sapkát viselt, hanem keménykalapot, nem szeretett pipázni, a szivart jobban kedveli annál és még a regényekben megadott cím sem valós, ő eggyel arrább lakott. Mindez nyilván egy kevéssé ismert karakterrel nem működne, de így, hogy évtizedek óta ismerjük, olvassuk, szeretjük ezt a figurát, hatásosnak és mulattatónak bizonyul.

 

A csendes, szinte meditatív hangvételben menetelő film karaktertanulmány és rendhagyó nyomozói film egyben - zseniálisan eredeti gondolat, hogy a nagy nyomozó élete utolsó nagy feladványa és rejtélye saját maga legyen, saját emlékezőtehetségének folyamatos romlása. Condon filmje ügyesen dolgozik azon, hogy elkerülje a hatásvadász giccset és cukormázat - pedig az "öregember-a-kisfiú-segítségével-újra-eltalál-a-boldogsághoz"-típusú történetben adva van minden ahhoz, hogy ez megtörténjen. És mégis, a Mr. Holmes méltóságteljes és finoman melankolikus darab, aminek minőségében nagyban közrejátszik a rendezésen kívül Sir Ian McKellen hathatós jelenléte. A legendás színész életének egyik legjobb alakítását nyújtja itt. Visszafogottan, mégis érzékletesen jeleníti meg a karakter zsémbességét, fölényeskedő magatartását és lassankénti megnyílását embertársai felé.

 

A karakter film végi revelációja ennek fényében meghatónak és kielégítőnek bizonyul, míves kis zárlatot kanyarítva eme elegáns és szívvel-lélekkel telített mozinak. Mértéktartó és szép, visszafogott, mégis hatásos, pátoszt kerülő, és ami a legfontosabb: a karakter hagyatékát tiszteletben tartja, és kellő odaadással gondozza.

Értékelés: 85:

Kiknek ajánljuk!

- A rendhagyóbb nyomozós filmek rajongóinak!
- Sir Ian McKellen tisztelőinek!
- Az igényes, míves és emberi drámák kedvelőinek!

Kiknek nem ajánljuk!

- Akik szerint Sherlock Holmes nagy vásznas megtestesítésének alfáját és omegáját nyújtják a Guy Ritchie-filmek.

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.